Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Man born of a woman, living for a short time, is filled with many miseries.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
Who cometh forth like a flower, and is destroyed, and fleeth as a shadow, and never continueth in the same state.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
And dost thou think it meet to open thy eyes upon such an one, and to bring him into judgment with thee?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who can make him clean that is conceived of unclean seed? is it not thou who only art?
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
The days of man are short, and the number of his months is with thee: thou hast appointed his bounds which cannot be passed.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Depart a little from him, that he may rest, until his wished for day come, as that of the hireling.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
A tree hath hope: if it be cut, it groweth green again, and the boughs thereof sprout.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
If its root be old in the earth, and its stock be dead in the dust:
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
At the scent of water, it shall spring, and bring forth leaves, as when it was first planted.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But man when he shall be dead, and stripped and consumed, I pray you where is he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
As if the waters should depart out of the sea, and an emptied river should be dried up:
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
So man when he is fallen asleep shall not rise again; till the heavens be broken, he shall not awake, nor rise up out of his sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Who will grant me this, that thou mayst protect me in hell, and hide me till thy wrath pass, and appoint me a. time when thou wilt remember me? (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
Shall man that is dead, thinkest thou, live again? all the days in which I am now in warfare, I expect until my change come.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
Thou shalt call me, and I will answer thee: to the work of thy hands thou shalt reach out thy right hand.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
Thou indeed hast numbered my steps, but spare my sins.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
Thou hast sealed up my offences as it were in a bag, but hast cured my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
A mountain falling cometh to nought, and a rock is removed out of its place.
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
Waters wear away the stones, and with inundation the ground by little and little is washed away: so in like manner thou shalt destroy man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
Thou hast strengthened him for a little while, that he may pass away for ever: thou shalt change his face, and shalt send him away.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
Whether his children come to honour or dishonour, he shall not understand.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
But yet his flesh, while he shall live, shall have pain, and his soul shall mourn over him.
