Jób 13
1 Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
Se, mit Øje har skuet alt dette, mit Øre har hørt og mærket sig det;
2 Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
hvad I ved, ved ogsaa jeg, jeg falder ikke igennem for jer.
3 Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
Men til den Almægtige vil jeg tale, med Gud er jeg sindet at gaa i Rette,
4 Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
mens I smører paa med Løgn; usle Læger er I til Hobe.
5 Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
Om I dog vilde tie stille, saa kunde I regnes for vise!
6 Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
Hør dog mit Klagemaal, mærk mine Læbers Anklage!
7 Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
Forsvarer I Gud med Uret, forsvarer I ham med Svig?
8 Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
Vil I tage Parti for ham, vil I træde i Skranken for Gud?
9 Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
Gaar det godt, naar han ransager eder, kan I narre ham, som man narrer et Menneske?
10 Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
Revse jer vil han alvorligt, om I lader som intet og dog er partiske.
11 Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
Vil ikke hans Højhed skræmme jer og hans Rædsel falde paa eder?
12 Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
Eders Tankesprog bliver til Askesprog, som Skjolde af Ler eders Skjolde.
13 Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
Ti stille, at jeg kan tale, saa overgaa mig, hvad der vil!
14 Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
Jeg vil bære mit Kød i Tænderne og tage mit Liv i min Haand;
15 Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
se, han slaar mig ihjel, jeg har intet Haab, dog lægger jeg for ham min Færd.
16 Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
Det er i sig selv en Sejr for mig, thi en vanhellig vover sig ikke til ham!
17 Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
Hør nu ret paa mit Ord, lad mig tale for eders Ører!
18 Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
Se, til Rettergang er jeg rede, jeg ved, at Retten er min!
19 Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
Hvem kan vel trætte med mig? Da skulde jeg tie og opgive Aanden!
20 Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
Kun for to Ting skaane du mig, saa kryber jeg ikke i Skjul for dig:
21 Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
Din Haand maa du tage fra mig, din Rædsel skræmme mig ikke!
22 aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
Saa stævn mig, og jeg skal svare, eller jeg vil tale, og du skal svare!
23 Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
Hvor stor er min Skyld og Synd? Lad mig vide min Brøde og Synd!
24 Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
Hvi skjuler du dog dit Aasyn og regner mig for din Fjende?
25 Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
Vil du skræmme et henvejret Blad, forfølge et vissent Straa,
26 Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
at du skriver mig saa bitter en Dom og lader mig arve min Ungdoms Skyld,
27 és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
lægger mine Fødder i Blokken, vogter paa alle mine Veje, indkredser mine Fødders Trin!
28 És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
Og saa er han dog som smuldrende Trøske, som Klæder, der ædes op af Møl,
