Ézsaiás 2
1 Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől.
Judah hoi Israel kawng pongah Amoz capa Isaiah mah hnuk ih hmuen loe hae tiah oh.
2 És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
Hnukkhuem ni ah, Angraeng im ohhaih mae loe maesomnawk boih pongah sang tih, mae ranui koekah om ueloe, prae kaminawk boih to ahmuen ah angcuu o tih.
3 És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.
Pop parai kaminawk caeh o ueloe, Angraeng ih mae ah, angzo oh, Jakob Sithaw ih im ah caeh o tahang si; anih ih loklam ah a caeh o thai hanah, anih mah angmah ih loklam to aicae hanah patuek tih, tiah thui o tih; patukhaih lok loe Zion hoiah caeh tih, Angraeng ih lok loe Jerusalem hoiah caeh tih.
4 És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!
Anih mah prae kaminawk salakah lokcaek ueloe, paroeai kaminawk to thuitaek tih; to naah loe nihcae ih sumsen to long atokhaih hanah patoh o ueloe, tayaenawk doeh cakoih ah sah o tih boeh; sumsen hoiah prae maeto pacoeng maeto muk o mak ai boeh, misa angthawk hanah doeh poek o mak ai boeh.
5 Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.
Aw Jakob imthung takoh, angzo oh, Angraeng aanghaih ah amkae o si.
6 Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be.
Jakob imthung takoh to na pahnawt sut boeh; nihcae loe ni angyae bang ih palunghahaih hoiah koi o, nihcae loe Philistin kaminawk baktih toengah hmabang angzo han koi hmuen thui kop kami ah oh o moe, prae kalah kaminawk hoiah amyok o boeh.
7 Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek;
Nihcae ih prae loe sui, sumkanglung hoiah koi moe, kroeklaek ai khoek to hmuenmaenawk a tawnh o; prae doeh hrangnawk hoiah koi moe, hrang lakoknawk doeh kroeklaek ai khoek to a tawnh o;
8 betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt kiki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai.
nihcae ih prae loe sakcop ih krang hoiah koi moe, angmacae ban hoiah sak o ih, angmacae banpazung hoiah sak o ih hmuennawk to a bok o.
9 Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik!
To pongah kami mah lu takhum ueloe, kami maeto boih mah poekhaih to pahnaem o tih; nihcae to tahmen hmah.
10 Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől.
Angraeng hoi thacak a lensawkhaih loe zitthoh pongah, thlungkhaw thungah akun oh loe, maiphu thungah anghawk oh.
11 Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
Anih mah amoek kami ih mik to pahnaem pae ueloe, kaminawk amoekhaih doeh pakhrawt pae tih; to niah loe Angraeng angmah khue ni pakoeh o tih boeh.
12 Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék;
Misatuh kaminawk ih Angraeng ih ani loe amoek kami, poeksang kami, amkoeh kaminawk boih nuiah om tih; nihcae to pakhrah tathuk ah om tih:
13 a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött;
kasang moe, amoek, Lebanon ih Sidar thingnawk boih, Bashan ih aok thingnawk boih,
14 mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött:
maesangnawk hoi kasang maesomnawk boih,
15 minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött;
misa toephaih imsangnawk boih hoi tapangnawk boih,
16 mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött.
Tarshish ih palongpuinawk boih hoi khet kahoih krangnawk boih nuiah doeh om tih.
17 És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
Kami amoekhaih to pahnaem ueloe, kaminawk poeksanghaih doeh pakhrah pae tathuk tih; to niah loe Angraeng angmah khue ni pakoeh o tih boeh.
18 A bálványok pedig végképen eltűnnek.
Anih mah krangnawk to paro boih tih boeh.
19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
Angraeng hoi a thacak lensawkhaih loe zitthoh pongah, long ahuen hanah anih angthawk naah, kaminawk loe thlungkhaw hoi longkhaw thungah akun o tih.
20 Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:
To na niah loe kaminawk mah a bok o hanah sui, sumkanglung hoiah a sak o cop ih krangnawk to, thangbui hoi pungpihnawk vah hanah patoh o tih boeh.
21 hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
Angraeng hoi a thacak lensawkhaih loe zitthoh pongah, long ahuen hanah anih angthawk naah, kaminawk loe thlungkhaw hoi cathaengkhawnawk thungah cawn o tih.
22 Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!
Angmah mah sak ih hnahkhaw hoiah takhi anghah kami oephaih to toengh o lai ah; anih loe avanghaih timaw oh?
