Ézsaiás 10
1 Jaj azoknak, kik jogtalan végzéseket végeznek és az irkálóknak, kik bajt irkáltak;
Woe to them that make unrighteous decrees, That write oppressive decisions,
2 hogy elhajlítsák a törvénytől – a szegényeket és elrabolják népem nyomorúinak jogát! hogy az özvegyek az ő zsákmányuk legyenek és kifosszák az árvákat.
To turn away the needy from judgment, And rob the poor of my people of their right; That the widows may become their prey, And that they may plunder the orphans.
3 De mit fogtok tenni a büntetés napján és a vészben, mely messziről jön? Kihez futamodtok segítségért és hol hagyjátok dicsőségteket?
What will ye do in the day of visitation, And in the desolation which cometh from afar? To whom will ye flee for help, And where will ye leave your glory?
4 Ha csak foglyok között nem görnyednek, a megöltek között fognak elesni. Mindamellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!
Forsaken by me, they shall sink down among the prisoners, And fall among the slain. For all this his anger is not turned away, But his hand is stretched out still.
5 Oh Assúr, haragomnak vesszeje, fölindulásom bot az ő kezükben.
Woe to the Assyrian, the rod of mine anger, The staff in whose hands is the instrument of my indignation!
6 Istentelen nemzet ellen küldöm ki, haragvásom népe ellen rendelem, hogy zsákmányt zsákmányoljon és prédát – prédáljon és hogy eltapossa, mint az utcák sarát.
Against an impious nation I will send him, And against a people under my wrath I will give him a charge To gather the spoil, and seize the prey, And to trample them under foot like the mire of the streets.
7 De ő nem így képzeli, és szíve nem így gondolja, hanem pusztítás van a szívében és kiirtása nem kevés nemzetnek.
But he doth not so purpose, And his heart doth not so intend; But to destroy is in his heart, And to cut off a multitude of nations.
8 Mert azt mondja: Nemde vezéreim egyaránt királyok!
For he saith, “Are not my princes altogether kings?
9 Nemde olyan, mint Karkemís Kalnó, avagy nem mint Árpád-e Chamát, avagy nem mint Damaszkus-e Sómrón?
Is not Calno as Carchemish? Is not Hamath as Arpad? Is not Samaria as Damascus?
10 Amint elérte kezem a bálványnak királyságait, holott több a képük, mint Jeruzsálemnek és Sómrónnak –
As my hand hath seized the kingdoms of the idols, Whose graven images were more numerous than those of Jerusalem and Samaria,
11 nemde amint cselekedtem Sómrónnal és bálványaival, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?
Behold! as I have done to Samaria and her idols, So will I do to Jerusalem and her images.”
12 És lesz, midőn elvégzi az Úr egész művét Czión hegyén és Jeruzsálemben, megbüntetem Assúr királya kevély szívének gyümölcsét és fennhéjázó szemének dicsekvését.
But when the Lord hath accomplished his whole work upon Mount Zion and Jerusalem, Then will he punish the fruit of the proud heart of the king of Assyria, And the arrogance of his lofty eyes.
13 Mert azt mondta: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok; eltávolítottam a népek határait és kincseiket fosztogattam, és hatalmasként lerántok trónon ülőket.
For he hath said: “By the strength of my hand I have done it, And by my wisdom; for I am wise; I have removed the bounds of nations, I have plundered their treasures; As a hero have I brought down them that sat upon thrones.
14 És elérte kezem mint fészket a népek vagyonát és mint fölszednek elhagyott tojásokat, úgy az egész földet fölszedtem én és nem volt, ki szárnyát mozgatná, száját kinyitná és csipogna.
The riches of the nations hath my hand seized, as a nest; As one gathereth eggs that have been left, So have I gathered the whole world. And there was none that moved the wing, Or that opened the beak, or that chirped.”
15 Vajon dicsekszik-e a fejsze annak ellenében, ki vele vág, avagy büszkélkedhetik-e a fűrész annak ellenében, ki forgatja? Mintha forgatná a bot azt, ki fölemeli, mintha fölemelné a pálca azt, ki nem fa!
Shall the axe boast itself against him that heweth with it? Or shall the saw magnify itself against him that moveth it? As if the rod should wield him that lifteth it! As if the staff should lift up him that is not wood!
16 Ezért bocsát az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, kövéreire soványságot és dicsősége alatt égés fog égni, mint tűznek égése.
Wherefore the Lord, the Lord of hosts, shall send upon his fat ones leanness, And under his glory shall he kindle a burning, like the burning of a fire.
17 És lesz Izrael világossága tűzzé és az ő szentje lánggá, és gyújt és megemészti tövisét s gazát egy napon.
The light of Israel shall be a fire, And his Holy One a flame, Which shall burn and devour his thorns and briers in one day.
18 És erdejének és termőföldjének dicsőségét lelkestől testestől megsemmisíti, és lesz mint mikor senyved a sorvadó.
The glory of his forest and of his fruitful field From the spirit even to the flesh shall he consume; It shall be with them as when a sick man fainteth.
19 És erdeje fáinak maradéka csekély számú lesz, egy fiú is fölírhatja.
The remaining trees of the forest shall be few, So that a child may write them down.
20 És lesz ama napon, nem fog többé Izrael maradéka és Jákob házának menekült része arra támaszkodni, aki megveri, hanem támaszkodik az Örökkévalóra, Izrael szentjére igazán.
In that day shall the remnant of Israel, and they that have escaped of the house of Jacob, no more lean upon him that smote them; They shall lean upon Jehovah, the Holy One of Israel, in truth.
21 Maradék tér meg, Jákob maradéka, a hatalmas Istenhez.
The remnant shall return, the remnant of Jacob, to the mighty Potentate;
22 Mert ha néped Izrael olyan volna, mint a tenger fövénye, maradék tér meg közüle: végpusztulás elhatározva, áradozva igazsággal.
For though thy people, O Israel, be as the sand of the sea, Only a remnant of them shall return. The devastation is decreed; It shall overflow with righteousness.
23 Mert végezve van és elhatározva; az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura cselekszi az egész földön.
For devastation and punishment doth the Lord, Jehovah of hosts, execute in the midst of the whole land,
24 Ezért így szól az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura: Ne félj népem, Czión lakója, Assúrtól, aki vesszővel ver téged és botját emeli ellened Egyiptom módjára.
Yet thus saith the Lord, Jehovah of hosts: Fear not, O my people, that dwellest in Zion, because of the Assyrian! With his rod indeed shall he smite thee, And lift up his staff against thee in the manner of Egypt;
25 Mert még egy kevés – és vége van a felindulásnak és haragom elenyésztésükre fordul.
But yet a very little while, and my indignation shall have past, And my anger shall destroy them.
26 És támaszt ellene az Örökkévaló, a seregek ura, ostort, amilyen volt Midján veresége Oréb szikláján; és botját a tenger fölé emeli Egyiptom módjára.
Jehovah of hosts shall raise up against him a scourge, As he smote Midian at the rock of Horeb, And as he lifted up the rod against the sea; Yea, he shall lift it up, as in Egypt.
27 És lesz ama napon, eltávozik terhe hátadról és járma nyakadról és széttöretik a járom kövérség miatt.
In that day shall his burden be removed from thy shoulder, And his yoke from thy neck; Yea, thy yoke shall be broken, as that of a fat steer.
28 Jött Ajjátba, átvonult Migrónon; Mikhmásban hagyja podgyászát.
He is come to Aiath; he passeth through Migron; In Michmash he leaveth his baggage;
29 Átmentek a szoroson, Gébában tértek hálásra; megremegett Ráma, Gibeát-Sául megfutamodott.
They pass the strait; At Geba they make their night-quarters; Ramah trembleth; Gibeah of Saul fleeth.
30 Csendítsd meg hangodat Gallim leánya, figyelj Lajsa, szegény Anátót.
Cry aloud, O daughter of Gallim! Hear, O Laish! Alas, poor Anathoth!
31 Elköltözött Madména, Gébím lakói menekültek.
Madmenah hasteth away; The inhabitants of Gebim take to flight.
32 Még e napon kell megállnia Nóbbán, fölemeli kezét Czión leányának hegye, Gyereuzsálem dombja ellen.
Yet one day shall he rest at Nob, Then shall he shake his hand against the mount of the daughter of Zion, The hill of Jerusalem.
33 Íme az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, letöri a felső, gallyakat rettentő erővel és a magas termetűek kivágatnak és a kiemelkedők megalacsonyodnak.
But behold! the Lord, Jehovah of hosts, shall lop the branches with fearful force, And the high of stature shall be cut down, And the lofty shall be brought low.
34 És leüti az erdő sűrűjét vassal és a Libanon hatalmas által dől el.
He shall hew the thickets of the forest with iron, And Lebanon shall fall by a mighty hand.
