1 Mózes 1
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
Tangsuek naah Sithaw mah van hoi long to sak.
2 És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.
Long loe tungkrang om ai, kong sut; kaving loe kathuk nuiah oh. Sithaw ih Muithla loe tui nuiah angtawt.
3 És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.
Sithaw mah, Aanghaih om nasoe, tiah thuih pongah, Aanghaih to oh.
4 És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
Sithaw mah aanghaih to hnuk naah hoih, tiah thuih; Sithaw mah aanghaih to kaving thung hoiah tapraek.
5 És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap.
Ka-aang to Sithaw mah Khodai, tiah kawk moe, kaving to Khoving, tiah kawk. To tiah duem hoi khawn to oh moe, amtong tangsuekhaih niah oh.
6 És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó víz és víz között.
Sithaw mah, Tuinawk um ah van hma to om nasoe loe, tui thung hoiah tui to ampraek nasoe, tiah thuih.
7 És alkotta Isten a boltozatot és elválasztotta a vizeket, melyek a boltozat alatt vannak, a vizektől, melyek a boltozat fölött vannak. És úgy lett.
To pongah Sithaw mah van hma to sak moe, van hma tlim ih tui hoi van hma ranui ih tui to tapraek; a thuih ih lok baktih toengah oh.
8 És elnevezte Isten a boltozatot égnek. És lett este és lett reggel: második nap.
Sithaw mah van hma to van, tiah kawk; to tiah duem hoi khawn to oh; to loe ni hnetto haih ah oh.
9 És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, hogy meglássák a száraz! És úgy lett
Sithaw mah, tuinawk loe van tlim ah nawnto angcu o nasoe loe, saoeng to amtueng nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
10 És elnevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét meg elnevezte tengereknek: És látta Isten, hogy jó.
Sithaw mah kaphui long to saoeng, tiah kawk moe, nawnto angcuu tui to tuipui, tiah kawk; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
11 Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett.
Sithaw mah, Saoeng nuiah phroh, amuu kaom aan kahingnawk, amuu kaom thingthai congca kathai thingkungnawk to amprawk o nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
12 És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
Long ah phroh to amprawk, amuu kaom aan congca hoi thingthai congca to amprawk o; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
13 És lett este és lett reggel: harmadik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni thumto haih ah oh.
14 És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára;
Sithaw mah, khoving thung hoi khodai to tapraek hanah, van hma ah aanghaih to om nasoe, atuenawk, aninawk, saningnawk loe angmathaih ah om nasoe,
15 és legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett.
long to aanghaih paek hanah van hma ah aanghaih to om nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
16 És alkotta Isten a két nagy világítót; a nagyobbik világítót nappali uralomra és a kisebbik világítót éjjeli uralomra, meg a csillagokat.
Sithaw mah aanghaih paekkung kalen hnetto sak, kalen kue khodai ukkung ka-aang hoi kathoeng kue khoving ukkung ka-aang to a sak; cakaehnawk doeh a sak.
17 És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre,
Long to aanghaih paek hanah, to aanghaih to Sithaw mah van hma ah suek.
18 és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.
Khodai hoi khoving to uk moe, khoving thung hoi khodai to tapraek hanah, to tiah a suek; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
19 És lett este és lett reggel: negyedik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni palito haih ah oh.
20 És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, a madár pedig röpdössön a föld fölött, az ég boltozatának színén!
Sithaw mah, tui thungah Hinghaih katawn, kangtawt thaih moi congca to om nasoe loe, long ranui ah kaom kawk parai van hma ah tavaanawk to azawk o nasoe, tiah thuih.
21 És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind az élőlényt, mely mozog; amelyektől nyüzsögtek a vizek, a maguk neme szerint, és mind a szárnyas madarat, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
To tiah Sithaw mah kalen parai tuipui thungah tanga pui, hinghaih katawn angtawt thaih moi congca hoi azawk thaih tava congca doeh pungsak; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
22 És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön.
To a sak ih moinawk to Sithaw mah tahamhoihaih paek, Athaih pop nasoe loe, tuipui koi mongah pung o nasoe, tavaanawk doeh long ah pung o nasoe, tiah thuih.
23 És lett este és lett reggel: ötödik nap.
Duem hoi khawn to oh, to loe ni pangato haih ah oh.
24 És mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint, barmot és csúszó-mászót, meg földi vadat a maga neme szerint! És úgy lett.
Sithaw mah, Hinghaih tawn pacah ih moi congca, long ah kavak moinawk, taw ah kaom congca moinawk loe long mah pungsak nasoe, tiah thuih; a thuih ih lok baktih toengah oh.
25 És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a föld minden csúszó-mászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.
Sithaw mah taw ih congca moi, pacah ih congca moi, long ah kavak angtawt thaih congca moi to sak; a sak ih hmuen to Sithaw mah hnuk naah hoih, tiah thuih.
26 És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszó-mászón, mely mozog a földön.
To pacoengah Sithaw mah, Kami hae aimacae tungkrang baktih, aimacae hoi kanghmong ah sah si loe, tuipui thung ih tanganawk, van ih tavaanawk, long ah pacah ih moinawk, long ah kavak moinawk boih to uk nasoe, tiah thuih.
27 És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.
To pongah Sithaw mah kami to angmah ih tungkrang baktih toengah sak; Sithaw krang hoi kanghmong ah nongpa hoi nongpata to sak.
28 Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódísátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön.
Sithaw mah, nihnik khaeah, Athaih athai hoih, pung hoih, long ah koi hoi ah loe, long to uk hoih; tuipui thung ih tanganawk, van ih tavaanawk, long nuiah kavak hinghaih katawn moinawk boih to uk hoih, tiah tahamhoihaih paek.
29 És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül.
To pacoengah Sithaw mah, Khenah, long pum ah amuu kaom ann congca, thingthaikung congca to kang paek; to hmuennawk loe nang hnik ih buh ah om tih.
30 A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. És úgy lett.
Na caak hoi hanah, long ah kaom taw ih moinawk boih, van ih tavaanawk boih, long ah kavak hinghaih tawn moinawk boih, anqam congca to kang paek, tiah a naa. A thuih ih lok baktih toengah oh.
31 És látta Isten mindazt, amit alkotott, hogy íme igen jó. És lett este és lett reggel: a hatodik nap.
A sak ih hmuennawk boih Sithaw mah khet naah, Hoih parai, tiah thuih. Duem hoi khawn to oh, to loe ni tarukto haih ah oh.
