2 Krónika 19
1 És visszatért Jehósáfát; Jehúda királya, a házába békében Jeruzsálembe.
Men Josafat, Juda-kongen, snudde heim att til Jerusalem med heilo.
2 És kiment elé Jéhú, Chanáni fia, a látó, és szólt Jehósáfát királyhoz: A gonosznak kellett-e segítened és az Örökkévaló gyűlölőit szereted? Emiatt van rajtad harag az Örökkévalótól!
Men då gjekk sjåaren Jehu Hananison ut imot honom og sagde til kong Josafat: «Skal ein hjelpa den gudlause, og elskar du deim som hatar Herren? For dette kviler det vreide på deg ifrå Herren.
3 Azonban jó dolgok találtattak nálad, mert kipusztítottad az asérákat az országból és irányítottad szívedet, hogy keresd az Istent.
Like vel er det funne noko godt hjå deg, for du hev øydt ut Astarte-bilæti or landet og hev lagt hugen din på å søkja Gud.»
4 És maradt Jehósáfát Jeruzsálemben; aztán ismét kiment a nép közé Beér-Sebától Efráim hegységéig és visszatérítette őket az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez.
Josafat vart no buande i Jerusalem. Og so drog han ut att bland folket ifrå Be’erseba og til Efraimsheidi, og førde deim attende til Herren, deira fedregud.
5 És bírákat állított az országban mind a Jehúda erősített városaiban, minden egyes városba.
Og han sette inn domarar i landet i kvar ein av dei faste byarne i Juda.
6 És szólt a bírákhoz: Nézzétek, mit tesztek, mert nem az embernek ítéltek, hanem az Örökkévalónak; és ő veletek van az ítélet ügyében.
Og han sagde til domarane: «Agta vel på det de gjer; for de feller ikkje dom for menneskje, men for Herren, og han er hjå dykk når det dømer.
7 Most tehát legyen rajtatok az Örökkévaló rettegése, vigyázva cselekedjetek, mert az Örökkévalónál, ami Istenünknél nincs jogtalanság, sem személyre való tekintet, sem vesztegetés elfogadása.
Difor skal otte for Herren vera yver dykk! Ver varsame med det som de gjer! for hjå Herren, vår Gud, finst det ingen urett, ikkje gjer han skil på folk, og ikkje tek han mutor.»
8 És Jeruzsálemben is állított Jehósáfát a leviták és papok és az atyai házak fejei közül Izraelből az Örökkévaló ítélete számára és a perre; és visszatértek Jeruzsálembe.
I Jerusalem og sette Josafat nokre av levitarne og prestarne og ættarhovdingarne i Israel til å agta på Herrens saker og rettstrættorne; dei hadde vendt heim att til Jerusalem.
9 És megparancsolta nekik, mondván: Így cselekedjetek az Örökkévaló félelmében, hűséggel és tökéletes szívvel.
Og han baud deim og sagde: «Soleis skal de bera dykk åt med age for Herren, i truskap og med heilt hjarta:
10 És minden per, amely hozzátok jut testvéreitektől, akik a városaikban laknak, vér és vér között, tan és parancsolat között, törvények s rendeletek között – intsétek meg őket, hogy ne essenek bűnbe az Örökkévaló iránt és harag volna rajtatok s testvéreiteken; így cselekedjetek és ne essetek bűnbe.
Kvar gong det vert lagt fram for dykk ei rettstrætta frå brørne dykkar, som bur i byarne sine, anten det er dom i ei dråpssak eller eit bod, ei lov eller vedtekter og rettar, då skal de vara deim åt, so dei ikkje syndar imot Herren, og det kjem vreide yver dykk og brørne dykkar. Gjer soleis, so det ikkje skal draga skuld yver dykk!
11 És íme Amarjáhú, a főpap, fölöttetek legyen az Örökkévaló minden ügyében és Zebadjáhú, Jismaél fia, az elöljáró Jehúda házából, a király minden ügyében, és tisztviselők legyenek a leviták előttetek; legyetek erősek és cselekedjetek és az Örökkévaló lesz azzal, aki jó.
I alt det som kjem ved Herren, skal øvstepresten Amarja vera formannen dykkar, og i alt det som kjem ved kongen, skal Zebadja Ismaelsson, hovdingen for Juda-ætti, vera formann; og levitarne skal vera tilsynsmenner under dykk. Tak no hugheilt fat på verket, og Herren skal vere med den som er god.»
