1 Sámuel 12
1 És szólt Sámuel egész Izraelhez: Íme, hallgattam szavatokra mindenben, amit mondtatok nekem, és királyt tettem fölétek.
Samwiri n’ayogera eri Isirayiri yenna, ng’agamba nti, “Mpulirizza buli kintu kye muŋŋambye, ne mbateerawo kabaka okubafuga.
2 Most hát, íme a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, és fiaim – itt vannak veletek; én pedig jártam előttetek ifjúkorom óta mind e mai napig.
Kaakano mulina kabaka ng’omukulembeze wammwe. Naye nze nkaddiye, mmeze n’envi, era n’abaana bange bali wano nammwe. Mbadde mukulembeze wammwe okuva mu buvubuka bwange n’okutuusa leero.
3 Itt vagyok, valljatok ellenem az Örökkévaló előtt és fölkentje előtt: kinek az ökrét vettem el és kinek a szamarát vettem el, kit fosztogattam, kit nyomtam el, és kinek a kezéből vettem váltságdíjat, hogy szemet hunyjak előtte – s megtérítem nektek.
Nzuuno mu maaso gammwe. Munnumirize ensonga yonna mu maaso ga Mukama ne mu maaso g’oyo gwe yafukako amafuta. Ani gwe nnali ntwalidde ente ye? Oba ani gwe nnali ntwalidde endogoyi ye? Oba ani gwe nnali ndyazaamaanyizza? Oba ani gwe nnali njooze? Oba ani gwe nnali nsabye enguzi? Bwe wabaawo anvunaana mu nsonga yonna nzija kumuliyira.”
4 Mondták: Nem fosztogattál bennünket és nem nyomtál el, és nem vettél senki kezéből semmit.
Ne baddamu nti, “Totunyagangako newaakubadde okutujooga, wadde okulya enguzi okuva mu mukono gw’omuntu yenna.”
5 És szólt hozzájuk Tanú ellenetek az Örökkévaló és tanú az ő fölkentje e mai napon, hogy nem találtatok kezemben semmit. Mondták: Tanú!
Awo Samwiri n’abaddamu nti, “Mukama ye mujulirwa gye muli, era n’oyo gwe yafukako amafuta mujulirwa leero, nga sirina nsobi yonna mu maaso gammwe.” Ne baddamu nti, “Mujulirwa.”
6 Erre szólt Sámuel a néphez: Az Örökkévaló, aki teremtette Mózest és Áront és aki fölvezette őseiteket Egyiptom országából
Samwiri n’agamba abantu nti, “Mukama ye yalonda Musa ne Alooni era n’aggya bajjajjammwe mu Misiri.
7 Most tehát álljatok meg, hadd szálljak ítéletre veletek az Örökkévaló színe előtt, az Örökkévaló mindazon igaz tettei felől, melyeket cselekedett veletek és őseitekkel.
Kale nno, musseeyo omwoyo mutege amatu mu maaso ga Mukama, eri okubalamula era n’okubajjukiza ebikolwa eby’obutuukirivu Mukama bye yabakolera mmwe ne bajjajjammwe.
8 Amidőn Jákob Egyiptomba ment, kiáltottak őseitek az Örökkévalóhoz, és küldte az Örökkévaló Mózest és Áront, kivezették őseiteket Egyiptomból és letelepítették őket a helyen.
“Yakobo bwe yabeera mu Misiri, bajjajjammwe ne bakaabirira Mukama; Mukama yatuma Musa ne Alooni, abaabaggya mu Misiri, n’abateeka mu kifo kino.
9 De elfelejtették az Örökkévalót, Istenüket; akkor eladta őket Szíszerának, Cháczór hadvezérének kezébe, a filiszteusok kezébe és Móáb királyának kezébe, és harcoltak ellenük.
“Naye ne beerabira Mukama Katonda waabwe, kyeyava abatunda mu mukono gwa Sisera omuduumizi w’eggye lya Kazoli, ne mu mukono gw’Abafirisuuti, ne mu mukono gwa kabaka wa Mowaabu, abaabalwanyisanga.
10 Ekkor kiáltottak az Örökkévalóhoz és mondták: Vétkeztünk, hogy elhagytuk az Örökkévalót és szolgáltuk a Báalokat és az Astóreteket; s most ments meg minket ellenségeink kezéből és majd szolgálunk téged.
Abayisirayiri ne bakaabirira Mukama, nga boogera nti, ‘Twasobya, twava ku Mukama ne tuweereza Babaali ne Baasutoleesi. Naye kaakano tulokole okuva mu mukono gw’abalabe baffe, tunaakuweerezanga.’
11 És küldte az Örökkévaló Jerubbáalt és Bedánt és Jiftáchot és Sámuelt; megmentett titeket ellenségeitek kezéből köröskörül és laktatok biztonságban.
Mukama n’alyoka atuma Yerubbaali, ne Bedani, ne Yefusa ne Samwiri ne babalokola mu mukono gw’abalabe bammwe enjuuyi zonna, ne mutuula mirembe.
12 Midőn láttátok, hogy Náchás, Ámmón fiainak királya, jön ellenetek, mondtátok nekem: Nem, hanem király uralkodjék rajtatok – holott az Örökkévaló, a ti Istenetek, a királyok.
Naye bwe mwalaba Nakkasi kabaka w’Abamoni ng’abalumba, newaakubadde nga Mukama Katonda wammwe ye yali kabaka wammwe ne muŋŋamba nti, ‘Nedda, ffe twagala kabaka okutufuga.’
13 Most tehát, íme a király, akit választottatok, akit kértetek; íme adott az Örökkévaló fölétek királyt!
Kaakano kabaka gwe mulonze era gwe mwasaba wuuno, era laba Mukama ataddewo kabaka okubafuga.
14 Ha, majd félitek az Örökkévalót és szolgáljátok őt és hallgattok szavára és nem lesztek engedetlenek az Örökkévaló parancsa iránt és követitek ti is, a király is, aki királlyá lett rajtatok, az Örökkévalót, Istenteket –
Bwe munaatyanga Mukama ne mumuweerezanga, ne mugonderanga eddoboozi lye, ne mutajeemera biragiro bye, mmwe ne kabaka abafuga ne mugobereranga Mukama Katonda wammwe, kinaabanga kirungi.
15 ha pedig nem hallgattok az Örökkévaló szavára és engedetlenek lesztek az Örökkévaló parancsa iránt, akkor lesz az Örökkévaló keze ellenetek, amint volt atyáitok ellen.
Naye bwe mutaagonderenga Mukama, ne mujeemera ebiragiro bye, omukono gwe gunaalwananga nammwe, nga bwe kyali ku bajjajjammwe.
16 Most is – álljatok meg és lássátok ezt a nagy dolgot, melyet az Örökkévaló cselekszik szemeitek előtt.
“Kale nno mulindirire mulabe ekintu ekikulu Mukama kyagenda okukola mu maaso gammwe.
17 Nemde búzaaratás van ma? Kiáltok az Örökkévalóhoz és adni fog mennydörgést és – esőt; tudjátok hát és lássátok, hogy nagy a gonoszságotok, melyet cselekedtetek, az Örökkévaló szemeiben, kérvén magatoknak királyt.
Bino kaakano si biseera bya kukungula ŋŋaano. Naye nzija kusaba Mukama, aweereze okubwatuka n’enkuba, mulyoke mutegeere nga kye mwakola okusaba kabaka kyali kibi mu maaso ga Mukama.”
18 Ekkor kiáltott Sámuel az Örökkévalóhoz, és adott az Örökkévaló mennydörgést és esőt ama napon; és félte az egész nép nagyon az Örökkévalót és Sámuelt.
Awo Samwiri n’asaba Mukama, Mukama n’aweereza okubwatuka n’enkuba, abantu bonna ne batya nnyo Mukama ne Samwiri.
19 És szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért az Örökkévalóhoz, Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert mind a vétkeinket gonoszsággal tetéztük, kérvén magunknak a királyt.
Awo abantu bonna ne bagamba Samwiri nti, “Tusabire eri Mukama Katonda wo, ffe abaweereza bo, tuleme kufa, kubanga twongedde ku bibi byaffe ebirala byonna, bwe twasabye kabaka.”
20 Szólt Sámuel a néphez: Ne féljetek, ti cselekedtétek ugyan mind e gonoszságot; csak el ne térjetek az Örökkévalótól, hanem szolgáljátok az Örökkévalót egész szívetekkel.
Samwiri n’addamu abantu nti, “Temutya, okukola mwakola ebibi ebyo byonna, naye temuvanga ku Mukama, kaakano mumuweerezenga n’omutima gwammwe gwonna.
21 És ne térjetek el – a semmiségek után, melyek nem használnak és nem mentenek meg, mert semmiségek.
Temukyukanga okugoberera ebintu ebitaliimu, ebitayinza kubagasa wadde okubawonya, kubanga tebiriimu nsa.
22 Mert nem veti el az Örökkévaló a népét az ő nagy neve kedvéért; mert úgy akarta az Örökkévaló, hogy magának népéül tegyen benneteket.
Mukama tagenda kwabulira bantu be, olw’erinnya lye ekkulu, kubanga Mukama yasiima okubafuula ababe.
23 Én is – távol legyen tőlem, hogy vétkezzem az Örökkévaló ellen, megszűnvén imádkozni értetek; majd tanítalak titeket a jó és egyenes útra.
Nze ku lwange, kikafuuwe, okwonoona eri Mukama ne ssibasabira; nnaabalaganga ekkubo ettuufu era eggolokofu.
24 Csak féljétek az Örökkévalót és szolgáljátok őt igazságban egész szívetekkel; mert lássátok, mi nagyot művelt veletek.
Kyokka mutyenga Mukama era mumuweerezenga n’obwesigwa n’omutima gwammwe gwonna, nga mujjukira ebintu ebikulu bye yabakolera.
25 De ha gonoszul cselekedtek, ti is, királyotok is, el fogtok pusztulni.
Naye bwe muneeyongeranga okukola ebibi, mmwe ne kabaka wammwe mulizikirizibwa.”
