1 Krónika 16
1 És bevitték az Isten ládáját a fölállították a sátor közepébe, amelyet Dávid felütött számára és bemutattak égőáldozatokat s békeáldozatokat az Isten színe előtt.
Då dei hadde ført Guds kista inn, sette dei henne i tjeldet som David hadde sett upp åt henne; deretter bar dei fram brennoffer og takkoffer for Guds åsyn.
2 Midőn végzett Dávid azzal, hogy bemutassa az égőáldozatot és a békeáldozatokat, megáldotta a népet az Örökkévaló nevében.
Og då David hadde ofra brennofferet og takkofferet, velsigna han folket i Herrens namn.
3 És kiosztott mind az Izrael emberének, mind férfinak, mind asszonynak, kinek-kinek egy kerek kenyeret, egy darab húst és egy aszúszőlő-lepényt.
Og til kvar og ein av alle israelitarne, både kar og kvinna, skifte han ut ein brødleiv, eit stykke kjøt og ei rosinkaka.
4 És elhelyezett az Örökkévaló ládája előtt a leviták közül szolgálattevőket és arra, hogy emlegessék, hálát mondva dicsérjék az Örökkévalót, Izrael Istenét.
Og han sette sume levitar til å gjera tenesta framfor Herrens kista, at dei skulde prisa, takka og lova Herren, Israels Gud.
5 Ászáf, a fejük és második utána Zekharja, Jeíél, Semírámót, Jechíél, Mattítja, Elíáb, Benájáhú, Óbéd-Edóm és Jeíél hangszerekkel, lantokkal, és hárfákkal, és Ászáf cimbalmokkal hallatott hangot.
Asaf var den fremste, og Zakarja næst etter honom, og so Je’iel, Semiramot, Jehiel og Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom og Je’iel med harpor og cithrar, og Asaf skulde slå på cymblar.
6 És Benájáhú meg Jáchaziél a papok trombitákkal voltak állandóan az Isten szövetségének ládája előtt.
Men prestarne Benaja og Jahaziel skulde standa stendigt med trompetarne sine framfor Guds sambandskista.
7 Ama napon akkor elsőízben adott Dávid az Örökkévalónak szóló hálaéneket, Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
Den dagen var det at David fyrst fastsette den skipnaden at dei ved Asaf og brørne hans skulde prisa Herren på denne visi:
8 Adjatok hálát az Örökkévalónak, szólítsátok nevét, tudassátok a népek közt cselekményeit!
«Prisa Herren, kalla på hans namn! Forkynn millom folkeslagi hans storverk!
9 Énekeljetek neki, zengjetek neki, gondolkodjatok el mind az ő csodatettein!
Syng for honom, syng honom lov! Tala um alle hans under!
10 Dicsekedjetek szent nevével, örüljön szíve az Örökkévaló keresőinek.
Rosa dykk av hans heilage namn, hjarta glede seg hjå deim som søkjer Herren!
11 Keressétek föl az Örökkévalót és hatalmát, arcát keressétek mindig.
Spør etter Herren og hans magt, søk hans åsyn alltid!
12 Emlékezzetek az ő csodatetteiről, melyeket művelt, csodajeleiről és szája ítéleteiről;
Kom i hug hans under som han hev gjort, hans undergjerningar og domsordi frå hans munn,
13 Izraelnek az ő szolgájának magzatja ti, Jákob fiai, az ő kiválasztottjai!
de etterkomarar av Israel, hans tenar, søner åt Jakob, hans utvalde.
14 Ő az Örökkévaló, ami Istenünk, az egész földön vannak ítéletei.
Han er Herren, vår Gud; yver all jordi gjeng hans domar.
15 Emlékezzetek örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet megparancsolt ezer nemzedékre,
Kom æveleg i hug hans pakt, det ord han sette fast for tusund ætter,
16 melyet kötött Ábrahámmal és Izsáknak tett esküjéről;
den pakt han gjorde med Abraham, og hans eid til Isak!
17 megállapította Jákobnak törvényül, Izraelnek örök szövetségül;
Han gjorde det til ein rett for Jakob, for Israel til ein æveleg pakt,
18 mondván: Neked adom Kanaán országát, birtoktok osztályául!
med di han sagde: «Deg vil eg gjeva Kana’ans land til arvlut, »
19 Midőn csekélyszámúak voltatok csak kevesen és benne tartózkodók:
då de var ein liten flokk, få og framande der.
20 akkor jártak nemzettől nemzethez, egyik királyságból más néphez.
Og dei vandra frå folk til folk, frå eitt rike til eit anna folk.
21 Nem engedte embernek, hogy zsarolja őket és megfenyített miattuk királyokat: ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
Han let ikkje nokon få gjera valdsverk mot deim, og han refste kongar for deira skuld:
22 ne nyúljatok fölkentjeimhez és profétáimat ne bántsátok!
«Rør ikkje deim eg hev salva, og gjer ikkje vondt med mine profetar!»
23 Énekeljetek az Örökkévalónak mind a földön levők, hirdessétek napról-napra segítségét!
Syng for Herren, all jordi! Forkynn frå dag til dag hans frelsa!
24 Beszéljétek a nemzetek közt dicsőségét, mind a népek közt csodatetteit!
Fortel millom heidningar hans æra, millom alle folkeslag hans under!
25 Mert nagy az Örökkévaló és dicséretes nagyon, félelmetes mind az istenek felett.
For Herren er stor og mykje lovsungen, og skræmeleg er han framfor alle gudar.
26 Mert mind a népek istenei bálványok, de az Örökkévaló az eget készítette.
For alle gudar hjå folki er avgudar; men Herren hev gjort himmelen.
27 Fenség és dísz van előtte, erő és öröm az ő helyén.
Høgd og herlegdom er for hans åsyn, styrke og gleda er på hans stad.
28 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai, adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és erőt;
Gjev Herren, de folkeætter, gjev Herren æra og magt!
29 adjátok az Örökkévalónak neve dicsőségét, vigyetek ajándékot s járuljatok elé, boruljatok le az Örökkévaló előtt szent díszben.
Gjev Herren hans namns æra, tak gåvor med og kom for hans åsyn, tilbed Herren i heilagt skrud!
30 Reszkessetek előle mind a földön levők, szilárdan is áll a világ, nem inog meg.
Skjelv for hans åsyn, all jordi! Jordriket stend fast; det let seg ikkje rikka.
31 Örüljenek, oh egek és vigadjon a föld, és mondják a nemzetek közt: az Örökkévaló király lett!
Himmelen glede seg, og jordi fagne seg, og dei skal segja millom heidningarne: «Herren er konge.»
32 Dörögjön a tenger és teljessége, ujjongjon a mező s mind, ami rajta van.
Havet dure og alt som i det er! Marki frygde seg og alt det som på marki er!
33 Akkor örvendjenek az erdő fái az Örökkévaló előtt, mert jön ítélni a földet.
Då fegnast trei i skogen for Herrens åsyn; for han kjem og skal døma jordi.
34 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart az ő kegyelme!
Prisa Herren, for han er god, for æveleg varer hans miskunn!
35 És mondjátok: Segíts meg minket, üdvünk Istene s gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől, hogy hálát adjunk szent nevednek, hogy magasztalódjunk dicséreteddel.
Og seg: «Frels oss, du vår Frelse-Gud, og samla oss og fria oss ut frå heidningarne, so me kann prisa ditt heilage namn, rosa oss av ditt lov!»
36 Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene öröktől fogva örökké. És mondta az egész nép: Ámén és dicsérték az Örökkévalót.
Lova vere Herren, Israels Gud, frå æva og til æva!» Og alt folket sagde amen og lova Herren.
37 És otthagyta az Örökkévaló szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szolgálatot tegyenek a láda előtt állandóan, mindegyik nap dolgát a maga napján;
Og der, framfor Herrens sambandskista, gav han Asaf og brørne hans det yrket, at dei stendigt skulde gjera tenesta framfor kista, soleis som det var fastsett for kvar dag.
38 és Óbéd-Edómot és testvéreiket, hatvannyolcat és Óbéd-Edómot, Jeditun fiát és Chószát kapuőröknek.
Men Obed-Edom og brørne deira var åtte og seksti i tal, og Obed-Edom Jeditunsson og Hosa sette han til dørvaktarar.
39 Cádókot, a papot pedig és testvéreit a papokat az Örökkévaló hajléka előtt a Gibeónban levő magaslaton,
Og pesten Sadok og brørne hans, prestarne, sette han framfor Herrens hus på offerhaugen i Gibeon,
40 hogy hozzanak égőáldozatokat az Örökkévalónak az égőáldozat oltárán állandóan reggelenként és esténként; mégpedig egészen aszerint, amint írva van az Örökkévaló tanában, melyet parancsolt Izrael számára.
at dei stendigt skulde ofra åt Herren brennoffer på brennofferaltaret, morgon og kveld, og gjera alt det som var fyresagt i Herrens lov, som han hadde sett for Israel.
41 És velük voltak Hémán, meg Jedútún és a többi kiválogatottak, akik nevükkel jelöltettek, hogy hálát adjanak az Örökkévalónak, mert örökké tart a kegyelme.
Og i lag med deim var Heman og Jedutun og dei andre utvalde som var nemnde, at dei skulde lova Herren, av di hans miskunn varer æveleg.
42 És velük Hémánnal és Jedútúnnal, trombiták és cimbalmok, hogy hangot hallassanak és Istennek szóló hangszerek; Jedútún fiai pedig a kapunál.
Og trompetarne og cymblarne åt spelemennerne vart gøymde hjå Heman og Jedutun, og like eins andre spelgogner som høyrde gudstenesta til. Og Jedutuns-sønerne gjorde han til dørvaktarar.
43 És elment az egész nép kiki a házába; és fordult Dávid, hogy megáldja házát.
Deretter gjekk heile lyden heim, kvar til sitt; men David snudde heim att, vilde helsa på husfolket sitt.
