Psalm 122

1 Ein Lied Davids im höhern Chor. Ich freute mich über die, so mir sagten: Laßt uns ins Haus des HERRN gehen!

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Unsre Füße stehen in deinen Toren, Jerusalem.

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem ist gebaut, daß es eine Stadt sei, da man zusammenkommen soll,

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 da die Stämme hinaufgehen, die Stämme des HERRN, wie geboten ist dem Volk Israel, zu danken dem Namen des Herrn.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Denn daselbst sind Stühle zum Gericht, die Stühle des Hauses David.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Wünschet Jerusalem Glück! Es möge wohl gehen denen, die dich lieben!

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Es möge Friede sein in deinen Mauern und Glück in deinen Palästen!

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 Um meiner Brüder und Freunde willen will ich dir Frieden wünschen.

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 Um des Hauses willen des HERRN, unsers Gottes, will ich dein Bestes suchen.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!