Job 28
1 Es hat das Silber seine Gänge, und das Gold, das man läutert seinen Ort.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Eisen bringt man aus der Erde, und aus den Steinen schmelzt man Erz.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Man macht der Finsternis ein Ende und findet zuletzt das Gestein tief verborgen.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Man bricht einen Schacht von da aus, wo man wohnt; darin hangen und schweben sie als die Vergessenen, da kein Fuß hin tritt, fern von den Menschen.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Man zerwühlt unten die Erde wie mit Feuer, darauf doch oben die Speise wächst.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Man findet Saphir an etlichen Orten, und Erdenklöße, da Gold ist.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Den Steig kein Adler erkannt hat und kein Geiersauge gesehen;
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 es hat das stolze Wild nicht darauf getreten und ist kein Löwe darauf gegangen.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Auch legt man die Hand an die Felsen und gräbt die Berge um.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Man reißt Bäche aus den Felsen; und alles, was köstlich ist, sieht das Auge.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Man wehrt dem Strome des Wassers und bringt, das darinnen verborgen ist, ans Licht.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 Wo will man aber die Weisheit finden? und wo ist die Stätte des Verstandes?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Niemand weiß, wo sie liegt, und sie wird nicht gefunden im Lande der Lebendigen.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Die Tiefe spricht: “Sie ist in mir nicht”; und das Meer spricht: “Sie ist nicht bei mir”.
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Man kann nicht Gold um sie geben noch Silber darwägen, sie zu bezahlen.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Es gilt ihr nicht gleich ophirisch Gold oder köstlicher Onyx und Saphir.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Gold und Glas kann man ihr nicht vergleichen noch um sie golden Kleinod wechseln.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Korallen und Kristall achtet man gegen sie nicht. Die Weisheit ist höher zu wägen denn Perlen.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Topaz aus dem Mohrenland wird ihr nicht gleich geschätzt, und das reinste Gold gilt ihr nicht gleich.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 Woher kommt denn die Weisheit? und wo ist die Stätte des Verstandes?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Sie ist verhohlen vor den Augen aller Lebendigen, auch den Vögeln unter dem Himmel.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Der Abgrund und der Tod sprechen: “Wir haben mit unsern Ohren ihr Gerücht gehört.”
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Gott weiß den Weg dazu und kennt ihre Stätte.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Denn er sieht die Enden der Erde und schaut alles, was unter dem Himmel ist.
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Da er dem Winde sein Gewicht machte und setzte dem Wasser sein gewisses Maß;
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 da er dem Regen ein Ziel machte und dem Blitz und Donner den Weg:
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 da sah er sie und verkündigte sie, bereitete sie und ergründete sie
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 und sprach zu den Menschen: Siehe, die Furcht des Herrn, das ist Weisheit; und meiden das Böse, das ist Verstand.
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
