Job 14

1 L’homme né d’une femme, vivant peu de temps, est rempli de beaucoup de misères.

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2 Comme une fleur, il s’élève, et il est brisé, et il fuit comme l’ombre, et jamais il ne demeure dans un même état.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 Et vous croyez, ô Dieu, qu’il soit digne de vous, d’ouvrir les yeux sur un tel être, et de l’appeler avec vous en jugement?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 Qui peut rendre pur celui qui a été conçu d’un sang impur? N’est-ce pas vous qui seul êtes pur?

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Les jours de l’homme sont courts; le nombre de ses mois est en vos mains; vous avez marqué son terme, lequel ne pourra être dépassé.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Retirez-vous un peu de lui, afin qu’il se repose, jusqu’à ce que vienne, comme un mercenaire, son jour désiré.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Un arbre a de l’espoir: si on le coupe, il reverdit, et ses rameaux poussent.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Quand sa racine aurait vieilli dans la terre, quand son tronc serait mort dans la poussière,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 À l’odeur de l’eau, il germera, et portera des feuilles comme auparavant, lorsqu’il fut planté.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 Mais un homme, lorsqu’il est mort et dépouillé et consumé, où est-il, je vous prie?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 De même que si des eaux se retirent de la mer, elles n’y reviennent plus, et que si un fleuve tari se dessèche, il ne coule pas de nouveau,

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 Ainsi, un homme, lorsqu’il s’est endormi, ne ressuscitera point jusqu’à ce que le ciel soit détruit; il ne s’éveillera point, et il ne se lèvera pas de son sommeil.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 Qui me donnera que vous me protégiez dans l’enfer, et que vous me cachiez jusqu’à ce que votre fureur soit passée, et que vous me marquiez un temps où vous vous souviendrez de moi? (Sheol h7585)

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

14 Penses-tu qu’une fois mort un homme revive? Pendant tous les jours, où maintenant je combats, j’attends que mon changement vienne.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Vous m’appellerez, et moi je vous répondrai; vous tendrez votre droite à l’ouvrage de vos mains.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 Vous avez, à la vérité, compté mes pas; mais pardonnez mes péchés.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Vous avez scellé comme dans un sac mes offenses; mais vous avez guéri mon iniquité.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

18 Une montagne qui tombe disparaît, et un rocher est transporté de sa place.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

19 Les eaux cavent des pierres, et une terre est à peu près consumée par une inondation: c’est donc ainsi que vous perdrez un homme.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Vous l’avez affermi pour un peu de temps, afin qu’il disparût pour toujours; vous changerez sa face, et vous l’enverrez au loin.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

21 Que ses enfants soient dans la gloire, ou qu’ils soient dans l’ignominie, il ne le saura pas.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

22 Toutefois sa chair, tandis qu’il vivra, souffrira, et son âme pleurera sur lui.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.