Psaumes 17
1 Prière de David. Éternel, écoute ma juste cause! Sois attentif à mon cri! Prête l'oreille à ma prière: elle sort de lèvres sans fraude!
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 Que ta présence fasse éclater mon droit; Que tes yeux reconnaissent mon intégrité!
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Tu as sondé mon coeur, tu m'as visité pendant la nuit; Tu m'as éprouvé, tu ne trouves rien; Ma parole ne va pas au-delà de ma pensée.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 J'ai vu les actions des hommes; Mais, pour obéir à la parole de ta bouche. Je me suis éloigné des voies de l'homme violent.
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Affermis mes pas dans tes sentiers, Afin que mes pieds ne chancellent point.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 Je t'invoque; car tu m'exauces, ô Dieu! Incline ton oreille vers moi; écoute ma prière!
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Fais-nous admirer tes bontés, Toi qui sauves ceux qui cherchent leur refuge Auprès de toi, contre leurs adversaires!
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Garde-moi comme la prunelle de l'oeil! Cache-moi à l'ombre de tes ailes,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 Loin de ces méchants qui m'oppriment, De mes ennemis acharnés qui m'enveloppent!
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 Ils ferment leur coeur à la pitié; Leur bouche tient des discours hautains.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 A chaque pas, ils nous circonviennent; Ils nous épient pour nous terrasser.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 Ils ressemblent au lion avide de déchirer. Au lionceau qui se tient aux aguets dans son repaire.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Lève-toi, ô Éternel! Marche à la rencontre du méchant; renverse-le! Que ton épée me délivre de lui!
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 Que ta main, ô Éternel, me délivre de ces hommes, Des hommes de ce siècle, Dont tout le bonheur est dans cette vie, Et dont le ventre est gorgé de tes biens: Leurs enfants ont tout à satiété, Et ils laissent encore leur superflu à leurs petits-enfants.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 Mais moi, grâce à ma droiture, je pourrai voir ta face. A mon réveil, je me rassasierai de ta vue.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
