Lamentations 3
1 [Aleph.] Je suis l’homme qui ai vu l’affliction par la verge de sa fureur.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Il m’a conduit et amené dans les ténèbres, et non dans la lumière.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Certes il s’est tourné contre moi, il a tous les jours tourné sa main [contre moi].
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 [Beth.] Il a fait vieillir ma chair et ma peau, il a brisé mes os.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Il a bâti contre moi, et m’a environné de fiel et de travail.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Il m’a fait tenir dans des lieux ténébreux, comme ceux qui sont morts dès longtemps.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 [Guimel.] Il a fait une cloison autour de moi, afin que je ne sorte point; il a appesanti mes fers.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Même quand je crie et que j’élève ma voix, il rejette ma requête.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Il a fait un mur de pierres de taille [pour fermer] mes chemins, il a renversé mes sentiers.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 [Daleth.] Ce m’est un ours qui est aux embûches, et un lion qui se tient dans un lieu caché.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Il a détourné mes chemins, et m’a mis en pièces, il m’a rendu désolé.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Il a tendu son arc, et m’a mis comme une butte pour la flèche.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 [He.] Il a fait entrer dans mes reins les flèches dont son carquois est plein.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 J’ai été en risée à tous les peuples, et leur chanson, tout le jour.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Il m’a rassasié d’amertume, il m’a enivré d’absinthe.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 [Vau.] Il m’a cassé les dents avec du gravier, il m’a couvert de cendre;
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Tellement que la paix s’est éloignée de mon âme; j’ai oublié ce que c’est que d’être à son aise.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Et j’ai dit: ma force est perdue, et mon espérance aussi que j’avais en l’Eternel.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 [Zajin.] Souviens-toi de mon affliction, et de mon pauvre état, qui n’est qu’absinthe et que fiel.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Mon âme s’[en] souvient sans cesse, et elle est abattue au dedans de moi.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 [Mais] je rappellerai ceci en mon cœur, [et] c’est pourquoi j’aurai espérance;
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 [Heth.] Ce sont les gratuités de l’Eternel que nous n’avons point été consumés, parce que ses compassions ne sont point taries.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Elles se renouvellent chaque matin; [c’est] une chose grande que ta fidélité.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 L’Eternel est ma portion, dit mon âme, c’est pourquoi j’aurai espérance en lui.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 [Teth.] L’Eternel est bon à ceux qui s’attendent à lui, [et] à l’âme qui le recherche.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 C’est une chose bonne qu’on attende, même en se tenant en repos, la délivrance de l’Eternel.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 C’est une chose bonne à l’homme de porter le joug en sa jeunesse.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 [Jod.] Il est assis solitaire et se tient tranquille, parce qu’on l’a chargé sur lui.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Il met sa bouche dans la poussière, si peut-être il y aura quelque espérance.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Il présente la joue à celui qui le frappe; il est accablé d’opprobre.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 [Caph.] Car le Seigneur ne rejette point à toujours.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Mais s’il afflige quelqu’un, il en a aussi compassion selon la grandeur de ses gratuités.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Car ce n’est pas volontiers qu’il afflige et contriste les fils des hommes.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 [Lamed.] Lorsqu’on foule sous ses pieds tous les prisonniers du monde;
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Lorsqu’on pervertit le droit de quelqu’un en la présence du Très-haut;
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 Lorsqu’on fait tort à quelqu’un dans son procès, le Seigneur ne le voit-il point?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 [Mem.] Qui est-ce qui dit que cela a été fait, [et] que le Seigneur ne l’[a] point commandé?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Les maux, et les biens ne procèdent-ils point de l’ordre du Très-haut?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Pourquoi se dépiterait l’homme vivant, l’homme, [dis-je], à cause de ses péchés?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 [Nun.] Recherchons nos voies, et [les] sondons, et retournons jusqu’à l’Eternel.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Levons nos cœurs et nos mains au [Dieu] Fort qui est aux cieux, [en disant]:
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Nous avons péché, nous avons été rebelles, tu n’as point pardonné.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 [Samech.] Tu nous as couverts de [ta] colère, et nous as poursuivis, tu as tué, tu n’as point épargné.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Tu t’es couvert d’une nuée, afin que la requête ne passât point.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Tu nous as fait être la raclure et le rebut au milieu des peuples.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 [Pe.] Tous nos ennemis ont ouvert leur bouche sur nous.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 La frayeur et la fosse, le dégât et la calamité nous sont arrivés.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Mon œil s’est fondu en ruisseaux d’eaux à cause de la plaie de la fille de mon peuple.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 [Hajin.] Mon œil verse des larmes, et ne cesse point, parce qu’il n’y a aucun relâche.
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Jusques à ce que l’Eternel regarde et voie des cieux.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mon œil afflige mon âme à cause de toutes les filles de ma ville.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 [Tsadi.] Ceux qui me sont ennemis sans cause m’ont poursuivi à outrance, comme on chasse après l’oiseau.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Ils ont enserré ma vie dans une fosse, et ont roulé une pierre sur moi.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Les eaux ont regorgé par-dessus ma tête; je disais: je suis retranché.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 [Koph.] J’ai invoqué ton Nom, ô Eternel! d’une des plus basses fosses.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Tu as ouï ma voix, ne ferme point ton oreille, afin que je n’expire point à force de crier.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Tu t’es approché au jour que je t’ai invoqué, et tu as dit: ne crains rien.
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 [Resch.] Ô Seigneur! tu as plaidé la cause de mon âme; et tu as garanti ma vie.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Tu as vu, ô Eternel! le tort qu’on me fait, fais-moi droit.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Tu as vu toutes les vengeances dont ils ont usé, et toutes leurs machinations contre moi.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 [Scin.] Tu as ouï, ô Eternel! leur opprobe et toutes leurs machinations contre moi.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Les discours de ceux qui s’élèvent contre moi, et leur dessein qu’ils ont contre moi tout le long du jour.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Considère quand ils s’asseyent, et quand ils se lèvent, [car] je suis leur chanson.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 [Thau.] Rends-leur la pareille, ô Eternel! selon l’ouvrage de leurs mains.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Donne-leur un tel ennui qu’il leur couvre le cœur; donne-leur ta malédiction.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Poursuis-les en ta colère, et les efface de dessous les cieux de l’Eternel.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
