Psaumes 71
1 En toi, Éternel! j’ai mis ma confiance: que je ne sois jamais confus!
Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 Dans ta justice, délivre-moi et fais que j’échappe; incline ton oreille vers moi et sauve-moi.
A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Sois pour moi un rocher d’habitation, afin que j’y entre continuellement; tu as donné commandement de me sauver, car tu es mon rocher et mon lieu fort.
Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
4 Mon Dieu! fais-moi échapper de la main du méchant, de la main de l’injuste et de l’oppresseur.
Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5 Car toi tu es mon attente, Seigneur Éternel! ma confiance dès ma jeunesse.
Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
6 Je me suis appuyé sur toi dès le ventre; c’est toi qui m’as tiré hors des entrailles de ma mère: tu es le sujet continuel de ma louange.
Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7 Je suis pour plusieurs comme un prodige; mais toi, tu es mon fort refuge.
Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
8 Ma bouche est pleine de ta louange [et] de ta magnificence, tout le jour.
Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
9 Ne me rejette pas au temps de [ma] vieillesse; ne m’abandonne pas quand ma force est consumée.
Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
10 Car mes ennemis parlent contre moi, et ceux qui guettent mon âme consultent ensemble,
Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11 Disant: Dieu l’a abandonné; poursuivez-le et saisissez-le, car il n’y a personne qui le délivre.
Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12 Ô Dieu! ne te tiens pas loin de moi; mon Dieu, hâte-toi de me secourir!
Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13 Qu’ils soient honteux, qu’ils soient consumés, ceux qui sont ennemis de mon âme; qu’ils soient couverts d’opprobre et de confusion, ceux qui cherchent mon malheur.
Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Mais moi, j’attendrai continuellement, et je redirai sans cesse toutes tes louanges.
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15 Ma bouche racontera tout le jour ta justice [et] ton salut, car je n’en connais pas l’énumération.
Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16 J’irai dans la puissance du Seigneur Éternel; je ferai mention de ta justice, de la tienne seule.
Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17 Ô Dieu! tu m’as enseigné dès ma jeunesse; et jusqu’ici j’ai annoncé tes merveilles.
Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Et aussi, jusqu’à la vieillesse et aux cheveux blancs, ô Dieu! ne m’abandonne pas, jusqu’à ce que j’annonce ton bras à [cette] génération, ta puissance à tous ceux qui viendront.
Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
19 Et ta justice, ô Dieu! est haut élevée. Toi qui as fait de grandes choses, ô Dieu! qui est comme toi?
Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20 Toi qui nous as fait voir de nombreuses et amères détresses, tu nous redonneras la vie, et tu nous feras remonter hors des profondeurs de la terre.
A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
21 Tu multiplieras ma grandeur, et tu te tourneras, tu me consoleras.
Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 Aussi, mon Dieu, je te célébrerai avec le luth, [je louerai] ta vérité; je chanterai tes louanges avec la harpe, ô Saint d’Israël!
Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 Mes lèvres, et mon âme, que tu as rachetée, exulteront quand je chanterai tes louanges.
Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24 Ma langue aussi redira tout le jour ta justice; car ils seront honteux, car ils seront confondus, ceux qui cherchent mon malheur.
Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
