Job 21
1 Et Job répondit et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Écoutez, écoutez mon discours, et cela tiendra lieu de vos consolations.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Supportez-moi, et moi je parlerai, et après mes paroles, moque-toi!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Ma plainte s’adresse-t-elle à un homme? Et pourquoi mon esprit ne serait-il pas à bout de patience?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Tournez-vous vers moi, et soyez étonnés, et mettez la main sur la bouche.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Quand je m’en souviens, je suis terrifié, et le frisson saisit ma chair:
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pourquoi les méchants vivent-ils, deviennent-ils âgés, et croissent-ils même en force?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Leur postérité s’établit devant eux, auprès d’eux, et leurs descendants devant leurs yeux.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Leurs maisons sont en paix, loin de la frayeur, et la verge de Dieu n’est pas sur eux.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Leur taureau engendre sans manquer, leur vache vêle et n’avorte pas.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ils font sortir leurs jeunes enfants comme un troupeau, et leurs enfants s’ébattent.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ils chantent au son du tambourin et de la harpe, et se réjouissent au son du chalumeau.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Et ils disent à Dieu: Retire-toi de nous, nous ne prenons pas plaisir à la connaissance de tes voies.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Qu’est-ce que le Tout-puissant pour que nous le servions, et que nous profitera-t-il de nous adresser à lui?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Voici, leur bonheur n’est pas dans leur main. Loin de moi le conseil des méchants!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Combien de fois la lampe des méchants s’éteint-elle, et leur calamité vient-elle sur eux, [et] leur distribue-t-Il des douleurs dans sa colère,
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 [Et] sont-ils comme la paille devant le vent, et comme la balle chassée par la tempête?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Dieu réserve à ses fils [la punition de] sa méchanceté: il la lui rend, et il le saura;
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Ses yeux verront sa calamité, et il boira de la fureur du Tout-puissant.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Car quel plaisir [a-t-il] à sa maison après lui, quand le nombre de ses mois est tranché?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Est-ce à Dieu qu’on enseignera la connaissance, quand c’est lui qui juge ceux qui sont haut élevés?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 L’un meurt en pleine vigueur, entièrement tranquille et à l’aise;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Ses flancs sont garnis de graisse, et la moelle de ses os est abreuvée.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Et l’autre meurt dans l’amertume de son âme et n’a jamais goûté le bonheur.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Ils gisent ensemble sur la poussière, et les vers les couvrent.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Voici, je connais vos pensées, et vos plans contre moi pour me faire violence.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Car vous dites: Où est la maison du noble, et où la tente des demeures des méchants?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Ne l’avez-vous pas demandé à ceux qui passent par le chemin? Et n’avez-vous pas reconnu ce qui les distingue:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Que le méchant est épargné pour le jour de la calamité, qu’ils sont emmenés au jour de la fureur?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Qui lui dira en face sa voie? et ce qu’il a fait, qui le lui rendra?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Il sera conduit dans un sépulcre, et sur le tertre il veillera.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Les mottes de la vallée lui sont douces; et après lui tout homme suit à la file, et ceux qui l’ont précédé sont sans nombre.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Et comment me consolez-vous avec de vaines [consolations]? Vos réponses restent perfides.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
