< Job 23 >
1 Alors Job prit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Oui, aujourd'hui ma plainte est amère, et pourtant ma main retient mes soupirs.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh! Qui me donnera de savoir où le trouver, d'arriver jusqu'à son trône!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 Je plaiderais ma cause devant lui, et je remplirais ma bouche d'arguments.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 Je saurais les raisons qu'il peut m'opposer, je verrais ce qu'il peut avoir à me dire.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 M'opposerait-il la grandeur de sa puissance? Ne jetterait-il pas au moins les yeux sur moi?
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 Alors l'innocent discuterait avec lui, et je m'en irais absous pour toujours par mon juge.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Mais si je vais à l'orient, il n'y est pas; à l'occident, je ne l'aperçois pas.
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 Est-il occupé au septentrion, je ne le vois pas; se cache-t-il au midi, je ne puis le découvrir.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 Cependant il connaît les sentiers où je marche; qu'il m'examine, je sortirai pur comme l'or.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Mon pied a toujours foulé ses traces; je me suis tenu dans sa voie sans dévier.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Je ne me suis pas écarté des préceptes de ses lèvres; j'ai fait plier ma volonté aux paroles de sa bouche.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 Mais il a une pensée: qui l'en fera revenir? Ce qu'il désire, il l'exécute.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Il accomplira donc ce qu'il a décrété à mon sujet, et de pareils desseins, il en a beaucoup.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Voilà pourquoi je me trouble en sa présence; quand j'y pense, j'ai peur de lui.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Dieu fait fondre mon cœur; le Tout-Puissant me remplit d'effroi.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Car ce ne sont pas les ténèbres qui me consument, ni l'obscurité dont ma face est voilée.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!