Job 17
1 Mon souffle s'épuise, mes jours s'éteignent, il ne me reste plus que le tombeau.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Je suis environné de moqueurs, mon œil veille au milieu de leurs outrages.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 O Dieu, fais-toi auprès de toi-même ma caution: quel autre voudrait me frapper dans la main?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 Car tu as fermé leur cœur à la sagesse; ne permets donc pas qu'ils s'élèvent.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 Tel invite ses amis au partage, quand défaillent les yeux de ses enfants.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 Il a fait de moi la risée des peuples; je suis l'homme à qui l'on crache au visage.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mon œil est voilé par le chagrin, et tous mes membres ne sont plus qu'une ombre.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Les hommes droits en sont stupéfaits, et l'innocent s'irrite contre l'impie.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 Le juste néanmoins demeure ferme dans sa voie, et qui a les mains pures redouble de courage.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Mais vous tous, revenez, venez donc; ne trouverai-je pas un sage parmi vous?
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 Mes jours sont écoulés, mes projets anéantis, ces projets que caressait mon cœur.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 De la nuit ils font le jour; en face des ténèbres, ils disent que la lumière est proche!
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
13 J'ai beau attendre, le schéol est ma demeure; dans les ténèbres j'ai disposé ma couche. (Sheol h7585)
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 J'ai dit à la fosse: « Tu es mon père; » aux vers: « Vous êtes ma mère et ma sœur! »
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Où est donc mon espérance? Mon espérance, qui peut la voir?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
