Job 3
1 Alors Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Job prit la parole et dit:
És szóla Jób, és monda:
3 Périsse le jour où je suis né, et la nuit qui a dit: « Un homme est conçu! »
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Ce jour, qu’il se change en ténèbres, que Dieu d’en haut n’en ait pas souci, que la lumière ne brille pas sur lui!
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que les ténèbres et l’ombre de la mort le revendiquent, qu’un nuage épais le couvre, que l’éclipse de sa lumière jette l’épouvante!
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Cette nuit, que les ténèbres en fassent leur proie, qu’elle ne compte pas dans les jours de l’année, qu’elle n’entre pas dans la supputation des mois!
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Que cette nuit soit un désert stérile, qu’on n’y entende pas de cri d’allégresse!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Que ceux-là la maudissent, qui maudissent les jours, qui savent évoquer Léviathan!
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que les étoiles de son crépuscule s’obscurcissent, qu’elle attende la lumière, sans qu’elle vienne, et qu’elle ne voie pas les paupières de l’aurore,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 parce qu’elle ne m’a pas fermé les portes du sein, et n’a pas dérobé la souffrance à mes regards!
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Que ne suis-je mort dès le ventre de ma mère, au sortir de ses entrailles que n’ai-je expiré!
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Pourquoi ai-je trouvé deux genoux pour me recevoir, et pourquoi deux mamelles à sucer?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Maintenant je serais couché et en paix, je dormirais et je me reposerais
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 avec les rois et les grands de la terre, qui se sont bâti des mausolées;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 avec les princes qui avaient de l’or, et remplissaient d’argent leur demeures.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou bien, comme l’avorton ignoré, je n’existerais pas, comme ces enfants qui n’ont pas vu la lumière.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Là les méchants n’exercent plus leurs violences, là se repose l’homme épuisé de forces;
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 les captifs y sont tous en paix, ils n’entendent plus la voix de l’exacteur.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Là se trouvent le petit et le grand, l’esclave affranchi de son maître.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Pourquoi donner la lumière aux malheureux, et la vie à ceux dont l’âme est remplie d’amertume,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 qui espèrent la mort, et la mort ne vient pas, qui la cherchent plus ardemment que les trésors,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 qui sont heureux, qui tressaillent d’aise et se réjouissent quand ils ont trouvé le tombeau;
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 à l’homme dont la route est cachée et que Dieu enferme de toutes parts?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Mes soupirs sont comme mon pain et mes gémissements se répandent comme l’eau.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Ce que je crains, c’est ce qui m’arrive; ce que je redoute fond sur moi.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Plus de tranquillité, plus de paix, plus de repos, et le trouble m’a saisi.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
