Job 36
1 And Elihu addeth and saith: —
És folytatta Elíhú és mondta:
2 Honour me a little, and I shew thee, That yet for God [are] words.
Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.
3 I lift up my knowledge from afar, And to my Maker I ascribe righteousness.
Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.
4 For, truly, my words [are] not false, The perfect in knowledge [is] with thee.
Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.
5 Lo, God [is] mighty, and despiseth not, Mighty [in] power [and] heart.
Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.
6 He reviveth not the wicked, And the judgment of the poor appointeth;
Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.
7 He withdraweth not from the righteous His eyes, And [from] kings on the throne, And causeth them to sit for ever, and they are high,
Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.
8 And if prisoners in fetters They are captured with cords of affliction,
S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:
9 Then He declareth to them their work, And their transgressions, Because they have become mighty,
megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;
10 And He uncovereth their ear for instruction, And saith that they turn back from iniquity.
megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.
11 If they do hear and serve, They complete their days in good, And their years in pleasantness.
Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;
12 And if they do not hearken, By the dart they pass away, And expire without knowledge.
de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.
13 And the profane in heart set the face, They cry not when He hath bound them.
S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.
14 Their soul dieth in youth, And their life among the defiled.
Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.
15 He draweth out the afflicted in his affliction, And uncovereth in oppression their ear.
Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.
16 And also He moved thee from a strait place, [To] a broad place — no straitness under it, And the sitting beyond of thy table Hath been full of fatness.
Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.
17 And the judgment of the wicked thou hast fulfilled, Judgment and justice are upheld — because of fury,
De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.
18 Lest He move thee with a stroke, And the abundance of an atonement turn thee not aside.
Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.
19 Doth He value thy riches? He hath gold, and all the forces of power.
Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?
20 Desire not the night, For the going up of peoples in their stead.
Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.
21 Take heed — do not turn unto iniquity, For on this thou hast fixed Rather than [on] affliction.
Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.
22 Lo, God doth sit on high by His power, Who [is] like Him — a teacher?
Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!
23 Who hath appointed unto Him his way? And who said, 'Thou hast done iniquity?'
Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!
24 Remember that thou magnify His work That men have beheld.
Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;
25 All men have looked on it, Man looketh attentively from afar.
mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.
26 Lo, God [is] high, And we know not the number of His years, Yea, there [is] no searching.
Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.
27 When He doth diminish droppings of the waters, They refine rain according to its vapour,
Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,
28 Which clouds do drop, They distil on man abundantly.
melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.
29 Yea, doth [any] understand The spreadings out of a cloud? The noises of His tabernacle?
Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?
30 Lo, He hath spread over it His light, And the roots of the sea He hath covered,
Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,
31 For by them He doth judge peoples, He giveth food in abundance.
mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.
32 By two palms He hath covered the light, And layeth a charge over it in meeting,
Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.
33 He sheweth by it [to] his friend substance, Anger against perversity.
Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
