Job 26
1 And Job answereth and saith: —
Felelt Jób és mondta:
2 What — thou hast helped the powerless, Saved an arm not strong!
Mint gyámolítottad a tehetetlent, segítetted az erőtlennek karját!
3 What — thou hast given counsel to the unwise, And wise plans in abundance made known.
Mit tanácsoltál a bölcsességtelennek s valódi tudást bőven ismertettél!
4 With whom hast thou declared words? And whose breath came forth from thee?
Kinek adtál tudtul szavakat s kinek szelleme fakadt belőled?
5 The Rephaim are formed, Beneath the waters, also their inhabitants.
Az árnyak megreszketnek alul a vizeken és lakóikon.
Meztelen az alvilág ő előtte s takarója az enyészet neki. (Sheol h7585)
7 Stretching out the north over desolation, Hanging the earth upon nothing,
Kiterjeszti az Északot az űr fölé, lebegteti a földet a semmiségen;
8 Binding up the waters in His thick clouds, And the cloud is not rent under them.
beköti a vizet felhőibe, s nem hasad meg felleg alatta;
9 Taking hold of the face of the throne, Spreading over it His cloud.
befogja a trón felszínét, kiterítette reá fellegét.
10 A limit He hath placed on the waters, Unto the boundary of light with darkness.
Határt vont a vizek színén odáig, hol vége van a világosságnak a sötétség mellett.
11 Pillars of the heavens do tremble, And they wonder because of His rebuke.
Az ég oszlopai megrázkódnak s elámulnak dorgálásától.
12 By His power He hath quieted the sea, And by His understanding smitten the proud.
Erejével felkavarta a tengert s értelmével összezúzta, Ráhábot.
13 By His Spirit the heavens He beautified, Formed hath His hand the fleeing serpent.
Fuvallata által derültté válik az ég, átszúrta keze a futó kígyót.
14 Lo, these [are] the borders of His way, And how little a matter is heard of Him, And the thunder of His might Who doth understand?
Lám, ezek útjainak szélei, mily csekély nesz az, a mit róla hallunk, de hatalmának dörgését ki foghatja föl!
