Job 18
1 And Bildad the Shuhite answereth and saith: —
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 When do ye set an end to words? Consider ye, and afterwards do we speak.
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Wherefore have we been reckoned as cattle? We have been defiled in your eyes!
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 (He is tearing himself in his anger.) For thy sake is earth forsaken? And removed is a rock from its place?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Also, the light of the wicked is extinguished. And there doth not shine a spark of his fire.
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 The light hath been dark in his tent, And his lamp over him is extinguished.
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Straitened are the steps of his strength, And cast him down doth his own counsel.
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 For he is sent into a net by his own feet, And on a snare he doth walk habitually.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 Seize on the heel doth a gin, Prevail over him do the designing.
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 Hidden in the earth is his cord, And his trap on the path.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Round about terrified him have terrors, And they have scattered him — at his feet.
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Hungry is his sorrow, And calamity is ready at his side.
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 It consumeth the parts of his skin, Consume his parts doth death's first-born.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Drawn from his tent is his confidence, And it causeth him to step to the king of terrors.
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 It dwelleth in his tent — out of his provender, Scattered over his habitation is sulphur.
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 From beneath his roots are dried up, And from above cut off is his crop.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 His memorial hath perished from the land, And he hath no name on the street.
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 They thrust him from light unto darkness, And from the habitable earth cast him out.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 He hath no continuator, Nor successor among his people, And none is remaining in his dwellings.
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 At this day westerns have been astonished And easterns have taken fright.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Only these [are] tabernacles of the perverse, And this the place God hath not known.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
