< Lamentations 3 >

1 I am the man who has seen affliction by the rod of his wrath.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 He has led me and caused me to walk in darkness, and not in light.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Surely he turns his hand against me again and again all day long.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 He has made my flesh and my skin old. He has broken my bones.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 He has built against me, and surrounded me with bitterness and hardship.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 He has made me dwell in dark places, as those who have been long dead.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 He has walled me about, so that I can’t go out. He has made my chain heavy.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Yes, when I cry, and call for help, he shuts out my prayer.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 He has walled up my ways with cut stone. He has made my paths crooked.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 He is to me as a bear lying in wait, as a lion in hiding.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 He has turned away my path, and pulled me in pieces. He has made me desolate.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 He has bent his bow, and set me as a mark for the arrow.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 He has caused the shafts of his quiver to enter into my kidneys.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 I have become a derision to all my people, and their song all day long.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 He has filled me with bitterness. He has stuffed me with wormwood.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 He has also broken my teeth with gravel. He has covered me with ashes.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 You have removed my soul far away from peace. I forgot prosperity.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 I said, “My strength has perished, along with my expectation from the LORD.”
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Remember my affliction and my misery, the wormwood and the bitterness.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 My soul still remembers them, and is bowed down within me.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 This I recall to my mind; therefore I have hope.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 It is because of the LORD’s loving kindnesses that we are not consumed, because his mercies don’t fail.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 They are new every morning. Great is your faithfulness.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 “The LORD is my portion,” says my soul. “Therefore I will hope in him.”
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 The LORD is good to those who wait for him, to the soul who seeks him.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 It is good that a man should hope and quietly wait for the salvation of the LORD.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 It is good for a man that he bear the yoke in his youth.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Let him sit alone and keep silence, because he has laid it on him.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Let him put his mouth in the dust, if it is so that there may be hope.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Let him give his cheek to him who strikes him. Let him be filled full of reproach.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 For the Lord will not cast off forever.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 For though he causes grief, yet he will have compassion according to the multitude of his loving kindnesses.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 For he does not afflict willingly, nor grieve the children of men.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 To crush under foot all the prisoners of the earth,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 to turn away the right of a man before the face of the Most High,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 to subvert a man in his cause, the Lord doesn’t approve.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Who is he who says, and it comes to pass, when the Lord doesn’t command it?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Doesn’t evil and good come out of the mouth of the Most High?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Why should a living man complain, a man for the punishment of his sins?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Let us search and try our ways, and turn again to the LORD.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Let’s lift up our heart with our hands to God in the heavens.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 “We have transgressed and have rebelled. You have not pardoned.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 “You have covered us with anger and pursued us. You have killed. You have not pitied.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 You have covered yourself with a cloud, so that no prayer can pass through.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 You have made us an off-scouring and refuse in the middle of the peoples.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 “All our enemies have opened their mouth wide against us.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Terror and the pit have come on us, devastation and destruction.”
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 My eye runs down with streams of water, for the destruction of the daughter of my people.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 My eye pours down and doesn’t cease, without any intermission,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 until the LORD looks down, and sees from heaven.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 My eye affects my soul, because of all the daughters of my city.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 They have chased me relentlessly like a bird, those who are my enemies without cause.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 They have cut off my life in the dungeon, and have cast a stone on me.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Waters flowed over my head. I said, “I am cut off.”
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 I called on your name, LORD, out of the lowest dungeon.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 You heard my voice: “Don’t hide your ear from my sighing, and my cry.”
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 You came near in the day that I called on you. You said, “Don’t be afraid.”
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Lord, you have pleaded the causes of my soul. You have redeemed my life.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 LORD, you have seen my wrong. Judge my cause.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 You have seen all their vengeance and all their plans against me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 You have heard their reproach, LORD, and all their plans against me,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 the lips of those that rose up against me, and their plots against me all day long.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 You see their sitting down and their rising up. I am their song.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 You will pay them back, LORD, according to the work of their hands.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 You will give them hardness of heart, your curse to them.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 You will pursue them in anger, and destroy them from under the heavens of the LORD.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

< Lamentations 3 >