Job 29
1 Job again took up his parable, and said,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “Oh that I were as in the months of old, as in the days when God watched over me;
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 when his lamp shone on my head, and by his light I walked through darkness,
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 as I was in my prime, when the friendship of God was in my tent,
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 when the Almighty was yet with me, and my children were around me,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when my steps were washed with butter, and the rock poured out streams of oil for me,
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 when I went out to the city gate, when I prepared my seat in the street.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The young men saw me and hid themselves. The aged rose up and stood.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 The princes refrained from talking, and laid their hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voice of the nobles was hushed, and their tongue stuck to the roof of their mouth.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For when the ear heard me, then it blessed me, and when the eye saw me, it commended me,
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 because I delivered the poor who cried, and the fatherless also, who had no one to help him,
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 the blessing of him who was ready to perish came on me, and I caused the widow’s heart to sing for joy.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I put on righteousness, and it clothed me. My justice was as a robe and a diadem.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was eyes to the blind, and feet to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was a father to the needy. I researched the cause of him whom I didn’t know.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 I broke the jaws of the unrighteous and plucked the prey out of his teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Then I said, ‘I will die in my own house, I will count my days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My root is spread out to the waters. The dew lies all night on my branch.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory is fresh in me. My bow is renewed in my hand.’
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 “Men listened to me, waited, and kept silence for my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my words they didn’t speak again. My speech fell on them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 They waited for me as for the rain. Their mouths drank as with the spring rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 I smiled on them when they had no confidence. They didn’t reject the light of my face.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose out their way, and sat as chief. I lived as a king in the army, as one who comforts the mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
