Psalms 60

1 To the chief Musician upon Shushan-eduth, Michtam of David, to teach; when he strove with Aram-naharaim and with Aram-zobah, when Joab returned, and smote of Edom in the valley of salt twelve thousand. O God, thou hast cast us off, thou hast scattered us, thou hast been displeased; O turn thyself to us again.

Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

2 Thou hast made the earth to tremble; thou hast broken it: heal its breaches; for it shaketh.

Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

3 Thou hast shown thy people hard things: thou hast made us to drink the wine of astonishment.

A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

4 Thou hast given a banner to them that fear thee, that it may be displayed because of the truth. (Selah)

Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

5 That thy beloved may be delivered; save [with] thy right hand, and hear me.

Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

6 God hath spoken in his holiness; I will rejoice, I will divide Shechem, and measure out the valley of Succoth.

Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

7 Gilead [is] mine, and Manasseh [is] mine; Ephraim also [is] the strength of my head; Judah [is] my lawgiver;

Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

8 Moab [is] my washpot; over Edom will I cast out my shoe: Philistia, triumph thou because of me.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

9 Who will bring me [into] the strong city? who will lead me into Edom?

Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

10 [Wilt] thou not, O God, [who] hadst cast us off? and [thou], O God, [who] didst not go out with our armies?

Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

11 Give us help from trouble: for vain [is] the help of man.

Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

12 Through God we shall do valiantly: for he will tread down our enemies.

Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.