Job 14
1 Man [that is] born of a woman [is] of few days, and full of trouble.
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 He cometh forth like a flower, and is cut down: he fleeth also as a shadow, and continueth not.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 And dost thou open thy eyes upon such one, and bring me into judgment with thee?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 Who can bring a clean [thing] out of an unclean? not one.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Seeing his days [are] determined, the number of his months [is] with thee, thou hast appointed his bounds that he cannot pass;
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Turn from him, that he may rest, till he shall accomplish, as a hireling, his day.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 For there is hope of a tree, if it is cut down, that it will sprout again, and that its tender branch will not cease.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Though its root shall become old in the earth, and its stock die in the ground;
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 [Yet] through the scent of water it will bud, and bring forth boughs like a plant.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 But man dieth, and wasteth away: yes, man yieldeth his breath, and where [is] he?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 [As] the waters fail from the sea, and the flood decayeth and drieth up:
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 So man lieth down, and riseth not: till the heavens [shall be] no more, they shall not awake, nor be raised out of their sleep.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 O that thou wouldst hide me in the grave, that thou wouldst keep me secret, until thy wrath is past, that thou wouldst appoint me a set time, and remember me! (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 If a man dieth, shall he live [again]? all the days of my appointed time will I wait, till my change shall come.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Thou shalt call, and I will answer thee: thou wilt have a desire to the work of thy hands.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 For now thou numberest my steps: dost thou not watch over my sin?
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 My transgression [is] sealed up in a bag, and thou sewest up my iniquity.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 And surely the mountain falling cometh to naught, and the rock is removed out of its place.
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 The waters wear the stones: thou washest away the things which grow [out] of the dust of the earth; and thou destroyest the hope of man.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Thou prevailest for ever against him, and he passeth: thou changest his countenance, and sendest him away.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 His sons come to honor, and he knoweth [it] not; and they are brought low, but he perceiveth [it] not of them.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 But his flesh upon him shall have pain, and his soul within him shall mourn.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
