Psalms 94
1 O GOD of avenging—Yahweh, GOD of avenging, shine forth:
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Lift up thyself, O judge of the earth, Render a recompense unto the proud.
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 How long shall the lawless, O Yahweh, How long shall the lawless exult?
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 They pour forth [words], they speak arrogantly, All the workers of iniquity, do boast:
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Thy people, O Yahweh, they will crush, And, thine inheritance, tread down;
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 The widow and sojourner, they will slay, And, the fatherless, murder.
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Yet have they said—Yah, doth not see, The God of Jacob, doth not understand.
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Understand, ye brutish among the people, And, ye dullards, when will ye show discretion?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 He that planteth the ear, shall he not hear? Or, that fashioneth the eye, shall he not have power to see?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 He that correcteth nations, shall he not reprove? He that teacheth man knowledge!
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Yahweh, knoweth the plans of men, That, they, are a breath!
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 How happy the man whom thou correctest, O Yah! And whom, out of thy law, thou instructest!
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 That thou mayest give him rest from the days of misfortune, Until there be digged—for the lawless one—a pit.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 For Yahweh, will not abandon, his people, And, his inheritance, will he not forsake;
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 For, unto righteousness, shall the judicial sentence return, Then shall follow it—all the upright in heart.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Who will rise up for me, against the evil-doers? Who will make a stand for me, against the workers of iniquity?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 If, Yahweh, had not been a help to me, Soon had sunk into silence—my soul!
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 If I say, My foot, hath slipped, Thy lovingkindness, O Yahweh, supporteth me.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 In the multitude of my cares within me, Thy consolations, delight my soul.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Shall the throne that inflicteth ruin, have fellowship with thee, That frameth oppression, by statute?
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 They make an attack on the life of the righteous one, —And, innocent blood, they condemn.
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 But, Yahweh, hath become for me a high tower, And my God, my rock of refuge.
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Thus hath he brought back on them their iniquity, And, by their own wickedness, will he destroy them, Destroy them, will Yahweh our God.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
