Psalms 50
1 A Psalm of Asaph. God, [even] God, the LORD, hath spoken, and called the earth from the rising of the sun unto the going down thereof.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Out of Zion, the perfection of beauty, God hath shined forth.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Our God shall come, and shall not keep silence: a fire shall devour before him, and it shall be very tempestuous round about him.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 He shall call to the heavens above, and to the earth, that he may judge his people:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Gather my saints together unto me; those that have made a covenant with me by sacrifice.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 And the heavens shall declare his righteousness; for God is judge himself. (Selah)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify unto thee: I am God, [even] thy God.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 I will not reprove thee for thy sacrifices; and thy burnt offerings are continually before me.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 I will take no bullock out of thy house, nor he-goats out of thy folds.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 For every beast of the forest is mine, and the cattle upon a thousand hills.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 I know all the fowls of the mountains: and the wild beasts of the field are mine.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 If I were hungry, I would not tell thee: for the world is mine, and the fulness thereof.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Will I eat the flesh of bulls, or drink the blood of goats?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Offer unto God the sacrifice of thanksgiving; and pay thy vows unto the Most High:
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 And call upon me in the day of trouble; I will deliver thee, and thou shalt glorify me.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 But unto the wicked God saith, What hast thou to do to declare my statutes; and that thou hast taken my covenant in thy mouth?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Seeing thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 When thou sawest a thief, thou consentedst with him, and hast been partaker with adulterers.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Thou givest thy mouth to evil, and thy tongue frameth deceit.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Thou sittest and speakest against thy brother; thou slanderest thine own mother’s son.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 These things hast thou done, and I kept silence; thou thoughtest that I was altogether such an one as thyself: [but] I will reprove thee, and set [them] in order before thine eyes.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Now consider this, ye that forget God, lest I tear you in pieces, and there be none to deliver:
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Whoso offereth the sacrifice of thanksgiving glorifieth me; and to him that ordereth his conversation [aright] will I shew the salvation of God.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
