Job 27
1 And Job again took up his parable, and said,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 As God liveth, who hath taken away my right; and the Almighty, who hath vexed my soul;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 (For my life is yet whole in me, and the spirit of God is in my nostrils; )
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Surely my lips shall not speak unrighteousness, neither shall my tongue utter deceit.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 God forbid that I should justify you: till I die I will not put away mine integrity from me.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 My righteousness I hold fast, and will not let it go: my heart shall not reproach [me] so long as I live.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Let mine enemy be as the wicked, and let him that riseth up against me be as the unrighteous.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what is the hope of the godless, though he get him gain, when God taketh away his soul?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 Will God hear his cry, when trouble cometh upon him?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Will he delight himself in the Almighty, and call upon God at all times?
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I will teach you concerning the hand of God; that which is with the Almighty will I not conceal.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Behold, all ye yourselves have seen it; why then are ye become altogether vain?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This is the portion of a wicked man with God, and the heritage of oppressors, which they receive from the Almighty.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 If his children be multiplied, it is for the sword; and his offspring shall not be satisfied with bread.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 Those that remain of him shall be buried in death, and his widows shall make no lamentation.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Though he heap up silver as the dust, and prepare raiment as the clay;
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 He may prepare it, but the just shall put it on, and the innocent shall divide the silver.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 He buildeth his house as the moth, and as a booth which the keeper maketh.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 He lieth down rich, but he shall not be gathered; he openeth his eyes, and he is not.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Terrors overtake him like waters; a tempest stealeth him away in the night.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 The east wind carrieth him away, and he departeth; and it sweepeth him out of his place.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 For [God] shall hurl at him, and not spare: he would fain flee out of his hand.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 Men shall clap their hands at him, and shall hiss him out of his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
