Genesis 33
1 And Jacob lifted up his eyes, and looked, and, behold, Esau came, and with him four hundred men. And he divided the children unto Leah, and unto Rachel, and unto the two handmaids.
Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.
2 And he put the handmaids and their children foremost, and Leah and her children after, and Rachel and Joseph hindermost.
És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.
3 And he himself passed over before them, and bowed himself to the ground seven times, until he came near to his brother.
Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.
4 And Esau ran to meet him, and embraced him, and fell on his neck, and kissed him: and they wept.
Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának.
5 And he lifted up his eyes, and saw the women and the children; and said, Who are these with thee? And he said, The children which God hath graciously given thy servant.
És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.
6 Then the handmaids came near, they and their children, and they bowed themselves.
És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.
7 And Leah also and her children came near, and bowed themselves: and after came Joseph near and Rachel, and they bowed themselves.
Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.
8 And he said, What meanest thou by all this company which I met? And he said, To find grace in the sight of my lord.
És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.
9 And Esau said, I have enough; my brother, let that thou hast be thine.
És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.
10 And Jacob said, Nay, I pray thee, if now I have found grace in thy sight, then receive my present at my hand: forasmuch as I have seen thy face, as one seeth the face of God, and thou wast pleased with me.
Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.
11 Take, I pray thee, my gift that is brought to thee; because God hath dealt graciously with me, and because I have enough. And he urged him, and he took it.
Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.
12 And he said, Let us take our journey, and let us go, and I will go before thee.
És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
13 And he said unto him, My lord knoweth that the children are tender, and that the flocks and herds with me give suck: and if they overdrive them one day, all the flocks will die.
Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.
14 Let my lord, I pray thee, pass over before his servant: and I will lead on softly, according to the pace of the cattle that is before me and according to the pace of the children, until I come unto my lord unto Seir.
Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.
15 And Esau said, Let me now leave with thee some of the folk that are with me. And he said, What needeth it? let me find grace in the sight of my lord.
És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.
16 So Esau returned that day on his way unto Seir.
Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.
17 And Jacob journeyed to Succoth, and built him an house, and made booths for his cattle: therefore the name of the place is called Succoth.
Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.
18 And Jacob came in peace to the city of Shechem, which is in the land of Canaan, when he came from Paddan-aram; and encamped before the city.
Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.
19 And he bought the parcel of ground, where he had spread his tent, at the hand of the children of Hamor, Shechem’s father, for an hundred pieces of money.
És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.
20 And he erected there an altar, and called it El-elohe-Israel.
És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.
