Psalms 81
1 “For the leader of the music. On the Gittith. A psalm of Asaph.” Sing joyfully to God, our strength! Shout with gladness to the God of Jacob!
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Raise a song, and strike the timbrel, The sweet-sounding harp, and the psaltery!
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow the trumpet at the new moon; At the full moon, also, on our festal day!
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For this is a statute for Israel, A law of the God of Jacob;
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 He appointed it as a memorial in Joseph, When he went out of the land of Egypt, Where he heard a language which he knew not.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 “I relieved [[said he]] thy shoulders from their burden; Thy hands were removed from the hod.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Thou didst call in trouble, and I delivered thee; In the secret place of thunder I answered thee; I proved thee at the waters of Meribah. (Pause)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, O my people! and I will admonish thee! O Israel! that thou wouldst hearken to me!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 Let there be no strange god within thee, Nor worship thou any foreign god!
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I Jehovah am thy God, Who brought thee out of the land of Egypt: Open wide thy mouth, and I will fill it!
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But my people would not listen to my voice, And Israel would not hearken to me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 So I gave them up to the obstinacy of their hearts, And they walked according to their own devices.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 “O that my people had hearkened to me! That Israel had walked in my ways!
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Soon would I have brought low their enemies, And turned my hand against their adversaries.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 The haters of Jehovah should have become suppliants to them, And their prosperity should have endured for ever.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 With the finest of the wheat I would have fed them, And with honey out of the rock would I have satisfied them.”
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
