Job 9
1 Then Job answered and said:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Of a truth, I know that it is so: For how can man be just before God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he choose to contend with him, He cannot answer him to one charge of a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 He is excellent in wisdom, mighty in strength: Who hath hardened himself against him, and prospered?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 He removeth the mountains, and they know it not; He overturneth them in his anger.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 He shaketh the earth out of her place, And the pillars thereof tremble.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 He commandeth the sun, and it riseth not, And he sealeth up the stars.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 He alone spreadeth out the heavens, And walketh upon the high waves of the sea.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 He made the Bear, Orion, and the Pleiades, And the secret chambers of the South.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 He doeth great things past finding out, Yea, wonderful things without number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo! he goeth by me, but I see him not; He passeth along, but I do not perceive him.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Lo! he seizeth, and who can hinder him? Who will say to him, What doest thou?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God will not turn away his anger; The proud helpers are brought low before him.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less shall I answer him, And choose out words to contend with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Though I were innocent, I would not answer him; I would cast myself on the mercy of my judge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Should I call, and he make answer to me, I could not believe that he listened to my voice, —
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 He who falleth upon me with a tempest, And multiplieth my wounds without cause!
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Who will not suffer me to take my breath, But filleth me with bitterness!
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If I look to strength, “Lo! here am I!” [[saith he, ]] If to justice, “Who shall summon me to trial?”
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Though I were upright, yet must my own mouth condemn me; Though I were innocent, He would prove me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Though I were innocent, I would not care for myself; I would despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 It is all one; therefore I will affirm, He destroyeth the righteous and the wicked alike.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 When the scourge bringeth sudden destruction, He laugheth at the sufferings of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth is given into the hands of the wicked; He covereth the face of the judges thereof; If it be not He, who is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 My days have been swifter than a courier; They have fled away; they have seen no good.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They have gone by like the reed-skiffs; Like the eagle, darting upon his prey.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, I will forget my lamentation, I will change my countenance, and take courage,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Still am I in dread of the multitude of my sorrows; For I know that thou wilt not hold me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I shall be found guilty; Why then should I labor in vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I wash myself in snow, And cleanse my hands with lye,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Still wilt thou plunge me into the pit, So that my own clothes will abhor me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For He is not a man, as I am, that I may contend with him, And that we may go together into judgment;
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is no umpire between us, Who may lay his hand upon us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take from me his rod, And not dismay me with his terrors,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Then I will speak, and not be afraid of him: For I am not so at heart.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
