Job 16
1 Then Job answered,
Felelt Jób és mondta:
2 "I have heard many such things. You are all miserable comforters.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Shall vain words have an end? Or what provokes you that you answer?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also could speak as you do. If your soul were in my soul's place, I could join words together against you, and shake my head at you,
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 but I would strengthen you with my mouth. The solace of my lips would relieve you.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 "Though I speak, my grief is not subsided. Though I forbear, what am I eased?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 But now he has worn me out. You have laid waste all my company.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 You have shriveled me up. This is a witness against me. My leanness rises up against me. It testifies to my face.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 He has torn me in his wrath, and persecuted me. He has gnashed on me with his teeth. My adversary sharpens his eyes on me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 They have gaped on me with their mouth. They have struck me on the cheek reproachfully. They gather themselves together against me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 God delivers me to the ungodly, and casts me into the hands of the wicked.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 I was at ease, and he broke me apart. Yes, he has taken me by the neck, and dashed me to pieces. He has also set me up for his target.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers surround me. He splits my kidneys apart, and does not spare. He pours out my gall on the ground.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He breaks me with breach on breach. He runs on me like a giant.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 I have sewed sackcloth on my skin, and have thrust my horn in the dust.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face is red with weeping. Deep darkness is on my eyelids.
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Although there is no violence in my hands, and my prayer is pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 "Earth, do not cover my blood. Let my cry have no place to rest.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Even now, look, my witness is in heaven. He who vouches for me is on high.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 My friends scoff at me. My eyes pour out tears to God,
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 that he would maintain the right of a man with God, of a son of man with his neighbor.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 For when a few years have come, I shall go the way from where I shall not return.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
