Psalms 35
1 BY DAVID. Strive, YHWH, with my strivers, fight with my fighters,
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Take hold of shield and buckler, and rise for my help,
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 And draw out spear and lance, To meet my pursuers. Say to my soul, “I [am] your salvation.”
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 They are ashamed and blush, those seeking my soul, Turned backward and confounded, Those devising my evil.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 They are as chaff before wind, And a messenger of YHWH driving away.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Their way is darkness and slipperiness, And a messenger of YHWH—their pursuer.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For without cause they hid their net [in] a pit for me, Without cause they dug for my soul.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Desolation meets him—he does not know, And his net that he hid catches him, He falls into it for desolation.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 And my soul is joyful in YHWH, It rejoices in His salvation.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 All my bones say, “YHWH, who is like You, Delivering the poor from the [one] stronger than he, And the poor and needy from his plunderer.”
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Violent witnesses rise up, That which I have not known they ask me.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 They pay me evil for good, bereaving my soul,
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 And I—in their sickness my clothing [is] sackcloth, I have humbled my soul with fastings, And my prayer returns to my bosom.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 As [if] a friend, as [if] my brother, I habitually walked, As a mourner for a mother, I have bowed down mourning.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 And they have rejoiced in my halting, And have been gathered together, The strikers were gathered against me, And I have not known, They have torn, and they have not ceased;
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 With profane ones, mockers in feasts, Gnashing their teeth against me.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Lord, how long do You behold? Keep my soul back from their desolations, My only one from young lions.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I thank You in a great assembly, I praise You among a mighty people.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Do not let my enemies rejoice over me [with] falsehood, Those hating me without cause wink the eye.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For they do not speak peace, And against the quiet of the land, They devise deceitful words,
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 And they enlarge their mouth against me, They said, “Aha, aha, our eye has seen.”
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 You have seen, O YHWH, Do not be silent, O Lord—do not be far from me,
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Stir up, and wake to my judgment, My God, and my Lord, to my plea.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Judge me according to Your righteousness, O YHWH my God, And they do not rejoice over me.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 They do not say in their heart, “Aha, our desire.” They do not say, “We swallowed him up.”
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 They are ashamed and confounded together, Who are rejoicing at my evil. They put on shame and confusion, Who are magnifying themselves against me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 They sing and rejoice, who are desiring my righteousness, And they continually say, “YHWH is magnified, Who is desiring the peace of His servant.”
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 And my tongue utters Your righteousness, All the day Your praise!
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
