Job 13
1 “Behold, my eye has seen all, My ear has heard, and it attends to it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 According to your knowledge I have known—also I. I am not more fallen than you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Yet I speak for the Mighty One, And I delight to argue for God.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 And yet, you [are] forgers of falsehood, Physicians of nothing—all of you,
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 O that you would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Please hear my argument, And attend to the pleadings of my lips,
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Do you speak perverseness for God? And do you speak deceit for Him?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Do you accept His face, if you strive for God?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Is [it] good that He searches you, If, as one mocks at a man, you mock at Him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He surely reproves you, if you accept faces in secret.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Does His excellence not terrify you? And His dread fall on you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your remembrances [are] allegories of ashes, For high places of clay [are] your heights.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Keep silent from me, and I speak, And pass over me what will.
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Why do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Behold, He slays me—I do not wait! Only, I argue my ways to His face.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 Also—He [is] to me for salvation, For the profane do not come before Him.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear my word diligently, And my declaration with your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Now behold, I have set the cause in order, I have known that I am righteous.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who [is] he that strives with me? For now I keep silent and gasp.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only two things, O God, do with me, Then I am not hidden from Your face:
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Put Your hand far off from me, And do not let Your terror terrify me.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 And You call, and I answer, Or—I speak, and You answer me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many iniquities and sins do I have? Let me know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Why do You hide Your face? And reckon me for an enemy to You?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Do You terrify a leaf driven away? And do You pursue the dry stubble?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For You write bitter things against me, And cause me to possess iniquities of my youth,
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 And you put my feet in the stocks, And observe all my paths—You set a print on the roots of my feet,
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 And he, as a rotten thing, wears away, A moth has consumed him as a garment.”
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
