Proverbs 5
1 My son, attend unto my wisdom; to my understanding incline thou thy ear:
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou mayest observe discretion, and that thy lips may keep knowledge.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For as of fine honey drop the lips of an adulterous woman, and smoother than oil is her palate;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But her end is bitter as wormwood, it is sharp as a two-edged sword.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 So that she cannot balance the path of life; her tracks are unsteady, and she knoweth it not.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 And now, O ye children, hearken unto me, and depart not from the sayings of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Remove far from her thy way, and come not nigh to the door of her house;
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 That thou mayest not give up unto others thy vigor, and thy years unto the cruel;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 That strangers may not satisfy themselves with thy strength, and with thy exertions, in the house of an alien:
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 While thou moanest at thy end, when thy flesh and thy body are coming to their end,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And thou sayest, How have I hated correction, and how hath my heart rejected reproof;
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 While I hearkened not to the voice of my instructors, and to my teachers I inclined not my ear;
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 But little more was wanting, and I had been in all [kinds of] unhappiness in the midst of the congregation and assembly.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink water out of thy own cistern, and running waters out of thy own well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 So will thy springs overflow abroad; and in the open streets will be thy rivulets of water;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 They will be thy own only, and not those of strangers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Thy fountain will be blessed: and rejoice with the wife of thy youth, —
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 The lovely gazelle and the graceful chamois: let her bosom satisfy thee abundantly at all times; with her love be thou ravished continually.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 And why wilt thou, my son, be ravished with an adulteress, and embrace the bosom of an alien woman?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For before the eyes of the Lord are the ways of man, and all his tracks doth he weigh in the balance.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities will truly catch the wicked, and with the cords of his sin will he be held firmly.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He will indeed die for want of correction; and through the abundance of his folly will he sink into error.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
