Psalms 14

1 To the chief Musician, [A Psalm] of David. The fool hath said in his heart, [There is] no God. They are corrupt, they have done abominable works, [there is] none that doeth good.

Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

2 The LORD looked down from heaven upon the children of men, to see if there were any that did understand, [and] seek God.

Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?

3 They are all gone aside, they are [all] together become filthy: [there is] none that doeth good, no, not one.

Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

4 Have all the workers of iniquity no knowledge? who eat up my people [as] they eat bread, and call not upon the LORD.

Nem tudják-é ezt mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat pedig segítségül nem hívják?

5 There were they in great fear: for God [is] in the generation of the righteous.

Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

6 Ye have shamed the counsel of the poor, because the LORD [is] his refuge.

A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.

7 Oh that the salvation of Israel [were come] out of Zion! when the LORD bringeth back the captivity of his people, Jacob shall rejoice, [and] Israel shall be glad.

Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.