Proverbs 26
1 As snow in summer, and as rain in harvest, so honour is not seemly for a fool.
Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 As the bird by wandering, as the swallow by flying, so the curse causeless shall not come.
Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the fool’s back.
Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
4 Answer not a fool according to his folly, lest thou also be like unto him.
Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
5 Answer a fool according to his folly, lest he be wise in his own conceit.
Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
6 He that sendeth a message by the hand of a fool cutteth off the feet, [and] drinketh damage.
A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 The legs of the lame are not equal: so [is] a parable in the mouth of fools.
Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 As he that bindeth a stone in a sling, so [is] he that giveth honour to a fool.
Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [As] a thorn goeth up into the hand of a drunkard, so [is] a parable in the mouth of fools.
Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 The great [God] that formed all [things] both rewardeth the fool, and rewardeth transgressors.
Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 As a dog returneth to his vomit, [so] a fool returneth to his folly.
Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
12 Seest thou a man wise in his own conceit? [there is] more hope of a fool than of him.
Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
13 The slothful [man] saith, [There is] a lion in the way; a lion [is] in the streets.
Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [As] the door turneth upon his hinges, so [doth] the slothful upon his bed.
Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
15 The slothful hideth his hand in [his] bosom; it grieveth him to bring it again to his mouth.
Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 The sluggard [is] wiser in his own conceit than seven men that can render a reason.
Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 He that passeth by, [and] meddleth with strife [belonging] not to him, [is like] one that taketh a dog by the ears.
Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
18 As a mad [man] who casteth firebrands, arrows, and death,
Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 So [is] the man [that] deceiveth his neighbour, and saith, Am not I in sport?
Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Where no wood is, [there] the fire goeth out: so where [there is] no talebearer, the strife ceaseth.
Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
21 [As] coals [are] to burning coals, and wood to fire; so [is] a contentious man to kindle strife.
Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 The words of a talebearer [are] as wounds, and they go down into the innermost parts of the belly.
A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
23 Burning lips and a wicked heart [are like] a potsherd covered with silver dross.
Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 He that hateth dissembleth with his lips, and layeth up deceit within him;
Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
25 When he speaketh fair, believe him not: for [there are] seven abominations in his heart.
Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 [Whose] hatred is covered by deceit, his wickedness shall be shewed before the [whole] congregation.
Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
27 Whoso diggeth a pit shall fall therein: and he that rolleth a stone, it will return upon him.
A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A lying tongue hateth [those that are] afflicted by it; and a flattering mouth worketh ruin.
A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
