Lamentations 3
1 I [am] the man [that] hath seen affliction by the rod of his wrath.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 He hath led me, and brought [me into] darkness, but not [into] light.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Surely against me is he turned; he turneth his hand [against me] all the day.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 My flesh and my skin hath he made old; he hath broken my bones.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 He hath builded against me, and compassed [me] with gall and travail.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 He hath set me in dark places, as [they that be] dead of old.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 He hath hedged me about, that I cannot get out: he hath made my chain heavy.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Also when I cry and shout, he shutteth out my prayer.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 He hath inclosed my ways with hewn stone, he hath made my paths crooked.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 He [was] unto me [as] a bear lying in wait, [and as] a lion in secret places.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 He hath turned aside my ways, and pulled me in pieces: he hath made me desolate.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 He hath bent his bow, and set me as a mark for the arrow.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 He hath caused the arrows of his quiver to enter into my reins.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 I was a derision to all my people; [and] their song all the day.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 He hath filled me with bitterness, he hath made me drunken with wormwood.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 He hath also broken my teeth with gravel stones, he hath covered me with ashes.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 And thou hast removed my soul far off from peace: I forgat prosperity.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 And I said, My strength and my hope is perished from the LORD:
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Remembering mine affliction and my misery, the wormwood and the gall.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 My soul hath [them] still in remembrance, and is humbled in me.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 This I recall to my mind, therefore have I hope.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 [It is of] the LORD’s mercies that we are not consumed, because his compassions fail not.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 [They are] new every morning: great [is] thy faithfulness.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 The LORD [is] my portion, saith my soul; therefore will I hope in him.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 The LORD [is] good unto them that wait for him, to the soul [that] seeketh him.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 [It is] good that [a man] should both hope and quietly wait for the salvation of the LORD.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 [It is] good for a man that he bear the yoke in his youth.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 He sitteth alone and keepeth silence, because he hath borne [it] upon him.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 He putteth his mouth in the dust; if so be there may be hope.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 He giveth [his] cheek to him that smiteth him: he is filled full with reproach.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 For the Lord will not cast off for ever:
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 But though he cause grief, yet will he have compassion according to the multitude of his mercies.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 For he doth not afflict willingly nor grieve the children of men.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 To crush under his feet all the prisoners of the earth,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 To turn aside the right of a man before the face of the most High,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 To subvert a man in his cause, the Lord approveth not.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Who [is] he [that] saith, and it cometh to pass, [when] the Lord commandeth [it] not?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Out of the mouth of the most High proceedeth not evil and good?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Wherefore doth a living man complain, a man for the punishment of his sins?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Let us search and try our ways, and turn again to the LORD.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Let us lift up our heart with [our] hands unto God in the heavens.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 We have transgressed and have rebelled: thou hast not pardoned.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Thou hast covered with anger, and persecuted us: thou hast slain, thou hast not pitied.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Thou hast covered thyself with a cloud, that [our] prayer should not pass through.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Thou hast made us [as] the offscouring and refuse in the midst of the people.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 All our enemies have opened their mouths against us.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Fear and a snare is come upon us, desolation and destruction.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Mine eye runneth down with rivers of water for the destruction of the daughter of my people.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mine eye trickleth down, and ceaseth not, without any intermission,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Till the LORD look down, and behold from heaven.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mine eye affecteth mine heart because of all the daughters of my city.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Mine enemies chased me sore, like a bird, without cause.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 They have cut off my life in the dungeon, and cast a stone upon me.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Waters flowed over mine head; [then] I said, I am cut off.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 I called upon thy name, O LORD, out of the low dungeon.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Thou hast heard my voice: hide not thine ear at my breathing, at my cry.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Thou drewest near in the day [that] I called upon thee: thou saidst, Fear not.
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 O Lord, thou hast pleaded the causes of my soul; thou hast redeemed my life.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 O LORD, thou hast seen my wrong: judge thou my cause.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Thou hast seen all their vengeance [and] all their imaginations against me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Thou hast heard their reproach, O LORD, [and] all their imaginations against me;
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 The lips of those that rose up against me, and their device against me all the day.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Behold their sitting down, and their rising up; I [am] their musick.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Render unto them a recompence, O LORD, according to the work of their hands.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Give them sorrow of heart, thy curse unto them.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Persecute and destroy them in anger from under the heavens of the LORD.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
