Job 30
1 But now [they that are] younger than I have me in derision, whose fathers I would have disdained to have set with the dogs of my flock.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Yea, whereto [might] the strength of their hands [profit] me, in whom old age was perished?
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 For want and famine [they were] solitary; fleeing into the wilderness in former time desolate and waste.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 Who cut up mallows by the bushes, and juniper roots [for] their meat.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They were driven forth from among [men], (they cried after them as [after] a thief; )
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 To dwell in the clifts of the valleys, [in] caves of the earth, and [in] the rocks.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 Among the bushes they brayed; under the nettles they were gathered together.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 [They were] children of fools, yea, children of base men: they were viler than the earth.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now am I their song, yea, I am their byword.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhor me, they flee far from me, and spare not to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 Because he hath loosed my cord, and afflicted me, they have also let loose the bridle before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 Upon [my] right [hand] rise the youth; they push away my feet, and they raise up against me the ways of their destruction.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They mar my path, they set forward my calamity, they have no helper.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 They came [upon me] as a wide breaking in [of waters: ] in the desolation they rolled themselves [upon me].
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Terrors are turned upon me: they pursue my soul as the wind: and my welfare passeth away as a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 And now my soul is poured out upon me; the days of affliction have taken hold upon me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 My bones are pierced in me in the night season: and my sinews take no rest.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 By the great force [of my disease] is my garment changed: it bindeth me about as the collar of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 He hath cast me into the mire, and I am become like dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry unto thee, and thou dost not hear me: I stand up, and thou regardest me [not].
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Thou art become cruel to me: with thy strong hand thou opposest thyself against me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Thou liftest me up to the wind; thou causest me to ride [upon it], and dissolvest my substance.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I know [that] thou wilt bring me [to] death, and [to] the house appointed for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Howbeit he will not stretch out [his] hand to the grave, though they cry in his destruction.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Did not I weep for him that was in trouble? was [not] my soul grieved for the poor?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 When I looked for good, then evil came [unto me: ] and when I waited for light, there came darkness.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My bowels boiled, and rested not: the days of affliction prevented me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I went mourning without the sun: I stood up, [and] I cried in the congregation.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am a brother to dragons, and a companion to owls.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin is black upon me, and my bones are burned with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 My harp also is [turned] to mourning, and my organ into the voice of them that weep.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
