Psalms 73
1 BOOK III A Psalm of Asaph. Surely God is good to Israel, even to such as are pure in heart.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 But as for me, my feet were almost gone; my steps had well nigh slipped.
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 For I was envious at the arrogant, when I saw the prosperity of the wicked.
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 For there are no pangs at their death, and their body is sound.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 In the trouble of man they are not; neither are they plagued like men.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Therefore pride is as a chain about their neck; violence covereth them as a garment.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 Their eyes stand forth from fatness; they are gone beyond the imaginations of their heart.
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 They scoff, and in wickedness utter oppression; they speak as if there were none on high.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 They have set their mouth against the heavens, and their tongue walketh through the earth.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Therefore His people return hither; and waters of fullness are drained out by them.
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 And they say: 'How doth God know? And is there knowledge in the Most High?'
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Behold, such are the wicked; and they that are always at ease increase riches.
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Surely in vain have I cleansed my heart, and washed my hands in innocency;
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 For all the day have I been plagued, and my chastisement came every morning.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 If I had said: 'I will speak thus', behold, I had been faithless to the generation of Thy children.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 And when I pondered how I might know this, it was wearisome in mine eyes;
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Until I entered into the sanctuary of God, and considered their end.
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Surely Thou settest them in slippery places; Thou hurlest them down to utter ruin.
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 How are they become a desolation in a moment! They are wholly consumed by terrors.
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 As a dream when one awaketh, so, O Lord, when Thou arousest Thyself, Thou wilt despise their semblance.
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 For my heart was in a ferment, and I was pricked in my reins.
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 But I was brutish, and ignorant; I was as a beast before Thee.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Nevertheless I am continually with Thee; Thou holdest my right hand.
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Thou wilt guide me with Thy counsel, and afterward receive me with glory.
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Whom have I in heaven but Thee? And beside Thee I desire none upon earth.
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 My flesh and my heart faileth; but God is the rock of my heart and my portion for ever.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 For, lo, they that go far from Thee shall perish; Thou dost destroy all them that go astray from Thee.
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 But as for me, the nearness of God is my good; I have made the Lord GOD my refuge, that I may tell of all Thy works.
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
