Psalms 10
1 Why standest Thou afar off, O LORD? Why hidest Thou Thyself in times of trouble?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 Through the pride of the wicked the poor is hotly pursued, they are taken in the devices that they have imagined.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 For the wicked boasteth of his heart's desire, and the covetous vaunteth himself, though he contemn the LORD.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 The wicked, in the pride of his countenance, saith: 'He will not require'; all his thoughts are: 'There is no God.'
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 His ways prosper at all times; Thy judgments are far above out of his sight; as for all his adversaries, he puffeth at them.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 He saith in his heart: 'I shall not be moved, I who to all generations shall not be in adversity.'
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 His mouth is full of cursing and deceit and oppression; under his tongue is mischief and iniquity.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 He sitteth in the lurking-places of the villages; in secret places doth he slay the innocent; his eyes are on the watch for the helpless.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 He lieth in wait in a secret place as a lion in his lair, he lieth in wait to catch the poor; he doth catch the poor, when he draweth him up in his net.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 He croucheth, he boweth down, and the helpless fall into his mighty claws.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 He hath said in his heart: 'God hath forgotten; He hideth His face; He will never see.'
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Arise, O LORD; O God, lift up Thy hand; forget not the humble.
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Wherefore doth the wicked contemn God, and say in his heart: 'Thou wilt not require'?
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Thou hast seen; for Thou beholdest trouble and vexation, to requite them with Thy hand; unto Thee the helpless committeth himself; Thou hast been the helper of the fatherless.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Break Thou the arm of the wicked; and as for the evil man, search out his wickedness, till none be found.
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 The LORD is King for ever and ever; the nations are perished out of His land.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 LORD, Thou hast heard the desire of the humble: Thou wilt direct their heart, Thou wilt cause Thine ear to attend;
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 To right the fatherless and the oppressed, that man who is of the earth may be terrible no more.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
