Job 30
1 But now they that are younger than I have me in derision, whose fathers I disdained to set with the dogs of my flock.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Yea, the strength of their hands, whereto should it profit me? men in whom ripe age is perished.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 They are gaunt with want and famine; they gnaw the dry ground, in the gloom of wasteness and desolation.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 They pluck salt-wort with wormwood; and the roots of the broom are their food.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They are driven forth from the midst of men; they cry after them as after a thief.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 In the clefts of the valleys must they dwell, in holes of the earth and of the rocks.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 Among the bushes they bray; under the nettles they are gathered together.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 They are children of churls, yea, children of ignoble men; they were scourged out of the land.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now I am become their song, yea, I am a byword unto them.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They abhor me, they flee far from me, and spare not to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For He hath loosed my cord, and afflicted me, and they have cast off the bridle before me.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 Upon my right hand rise the brood; they entangle my feet, and they cast up against me their ways of destruction.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They break up my path, they further my calamity, even men that have no helper.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 As through a wide breach they come; in the midst of the ruin they roll themselves upon me.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Terrors are turned upon me, they chase mine honour as the wind; and my welfare is passed away as a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 And now my soul is poured out within me; days of affliction have taken hold upon me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 In the night my bones are pierced, and fall from me, and my sinews take no rest.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 By the great force of my disease is my garment disfigured; it bindeth me about as the collar of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 He hath cast me into the mire, and I am become like dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry unto Thee, and Thou dost not answer me; I stand up, and Thou lookest at me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Thou art turned to be cruel to me; with the might of Thy hand Thou hatest me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Thou liftest me up to the wind, Thou causest me to ride upon it; and Thou dissolvest my substance.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I know that Thou wilt bring me to death, and to the house appointed for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Surely none shall put forth his hand to a ruinous heap, neither because of these things shall help come in one's calamity,
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 If I have not wept for him that was in trouble, and if my soul grieved not for the needy.
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 Yet, when I looked for good, there came evil; and when I waited for light, there came darkness.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 Mine inwards boil, and rest not; days of affliction are come upon me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I go mourning without the sun; I stand up in the assembly, and cry for help.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am become a brother to jackals, and a companion to ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin is black, and falleth from me, and my bones are burned with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Therefore is my harp turned to mourning, and my pipe into the voice of them that weep.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
