Job 17
1 My spirit is consumed, my days are extinct, the grave is ready for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Surely there are mockers with me, and mine eye abideth in their provocation.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Give now a pledge, be surety for me with Thyself; who else is there that will strike hands with me?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 For Thou hast hid their heart from understanding; therefore shalt Thou not exalt them.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 He that denounceth his friends for the sake of flattery, even the eyes of his children shall fail.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He hath made me also a byword of the people; and I am become one in whose face they spit.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mine eye also is dimmed by reason of vexation, and all my members are as a shadow.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Upright men are astonished at this, and the innocent stirreth up himself against the godless.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Yet the righteous holdeth on his way, and he that hath clean hands waxeth stronger and stronger.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But as for you all, do ye return, and come now; and I shall not find a wise man among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They change the night into day; the light is short because of darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 If I look for the nether-world as my house; if I have spread my couch in the darkness; (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 If I have said to corruption: 'Thou art my father', to the worm: 'Thou art my mother, and my sister';
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Where then is my hope? And as for my hope, who shall see it?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
