Jeremiah 4
1 If thou wilt return, O Israel, saith the LORD, yea, return unto Me; and if thou wilt put away thy detestable things out of My sight, and wilt not waver;
Ha megtérsz, Izrael, úgymond az Örökkévaló, hozzám megtérsz és ha eltávolítod undokságaidat színem elől és nem kóborolsz,
2 And wilt swear: 'As the LORD liveth' in truth, in justice, and in righteousness; then shall the nations bless themselves by Him, and in Him shall they glory.
hanem esküszöl él az Örökkévaló, hűségben, jogosságban és igazságban: akkor áldani fogják magukat vele a nemzetek és vele dicsekednek.
3 For thus saith the LORD to the men of Judah and to Jerusalem: Break up for you a fallow ground, and sow not among thorns.
Mert így szól az Örökkévaló Jehúda embereihez és Jeruzsálemhez: Szántsatok föl magatoknak ugart és ne vessetek tövisek közé.
4 Circumcise yourselves to the LORD, and take away the foreskins of your heart, ye men of Judah and inhabitants of Jerusalem; lest My fury go forth like fire, and burn that none can quench it, because of the evil of your doings.
Metéljétek körül magatokat az Örökkévalónak és távolítsátok el szívetek előbőrét, Jehúda emberei és Jeruzsálem lakói, nehogy tűzként törjön ki haragom és égjen és senki nem oltja cselekedeteitek gonoszsága miatt.
5 Declare ye in Judah, and publish in Jerusalem, and say: 'Blow ye the horn in the land'; cry aloud and say: 'Assemble yourselves, and let us go into the fortified cities.'
Jelentsétek Jehúdában és Jeruzsálemben hallassátok, mondjátok fújjátok meg a harsonát az országban, kiáltsátok ki teljes erővel és mondjátok: gyülekezzetek, hadd megyünk az erősített városokba.
6 Set up a standard toward Zion; put yourselves under covert, stay not; for I will bring evil from the north, and a great destruction.
Emeljetek zászlót Czión felé, meneküljetek el, ne álljatok meg, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást.
7 A lion is gone up from his thicket, and a destroyer of nations is set out, gone forth from his place; to make thy land desolate, that thy cities be laid waste, without inhabitant.
Fölkerekedett az oroszlán az ő sűrűjéből és a népek megrontója elindult, kijött helyéből, hogy országodat pusztulássá tegye, városaid elpusztuljanak, lakó nélkül.
8 For this gird you with sackcloth, lament and wail; for the fierce anger of the LORD is not turned back from us.
Emiatt kössetek föl zsákot, gyászt tartsatok és jajgassatok, mert nem fordult el tőlünk az Örökkévaló fellobbant haragja.
9 And it shall come to pass at that day, saith the LORD, that the heart of the king shall fail, and the heart of the princes; and the priests shall be astonished, and the prophets shall wonder.
És lesz ama napon, úgymond az Örökkévaló, elvész a királynak szíve és a nagyoknak szíve és eliszonyodnak a papok, és a próféták elámulnak.
10 Then said I: 'Ah, Lord GOD! surely Thou hast greatly deceived this people and Jerusalem, saying: Ye shall have peace; whereas the sword reacheth unto the soul.'
Én megmondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, valóban ámítva ámítottad ezt a népet és Jeruzsálemet, mondván: békétek lesz, holott a lélekig ért a kard.
11 At that time shall it be said of this people and of Jerusalem; A hot wind of the high hills in the wilderness toward the daughter of My people, not to fan, nor to cleanse;
Abban az időben azt mondják a népről és Jeruzsálemről forró szél a hegycsúcsokról a pusztában népem leánya felé – nem szórásra és nem tisztításra;
12 A wind too strong for this shall come for Me; now will I also utter judgments against them.
ezeknél teljesebb szél ér engem. Most én is ítéletet mondok ki felettük.
13 Behold, he cometh up as clouds, and his chariots are as the whirlwind; his horses are swifter than eagles. — 'Woe unto us! for we are undone.' —
Íme mint a felhők jön fel, s mint a szélvész olyanok a szekerei, gyorsabbak a sasoknál lovai, jaj nekünk, mert elpusztíttattunk.
14 O Jerusalem, wash thy heart from wickedness, that thou mayest be saved. How long shall thy baleful thoughts lodge within thee?
Mosd meg szívedet a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megsegíttessél, meddig lakozzanak benned jogtalan gondolataid!
15 For hark! one declareth from Dan, and announceth calamity from the hills of Ephraim:
Mert hallga, hírmondó Dán felől és vésznek hallatója Efraim hegyéről.
16 'Make ye mention to the nations: Behold — publish concerning Jerusalem — watchers come from a far country, and give out their voice against the cities of Judah.'
Jelentsétek a nemzeteknek, íme hallassátok Jeruzsálem felől, ostromlók jönnek messze földről és Jehúda városai ellen emelik hangjukat:
17 As keepers of a field are they against her round about; because she hath been rebellious against Me, saith the LORD.
mint mezőőrök, úgy vannak ellene köröskörül, mert irántam engedetlenkedett, úgymond az Örökkévaló.
18 Thy way and thy doings have procured these things unto thee; this is thy wickedness; yea, it is bitter, yea, it reacheth unto thy heart.
Utad és cselekedeteid tették neked ezt, ez a te gonoszságod, azt, hogy keserű, hogy szívedig ért.
19 My bowels, my bowels! I writhe in pain! The chambers of my heart! My heart moaneth within me! I cannot hold my peace! because thou hast heard, O my soul, the sound of the horn, the alarm of war.
Beleim, beleim, hogy remegek, szívem falai, zúg az én szívem, nem hallgathatok, mert harsona hangját hallottad lelkem, harcnak riadását.
20 Destruction followeth upon destruction, for the whole land is spoiled; suddenly are my tents spoiled, my curtains in a moment.
Romlást romlásra hirdetnek, mert elpusztíttatott az egész ország, hirtelen elpusztíttattak sátraim, egy pillanat alatt kárpitjaim.
21 How long shall I see the standard, shall I hear the sound of the horn?
Meddig kell látnom a zászlót, hallanom a harsona hangját?
22 For My people is foolish, they know Me not; they are sottish children, and they have no understanding; they are wise to do evil, but to do good they have no knowledge.
Bizony oktalan a népem, engem nem ismernek, dőre fiuk és nem értelmesek ők, bölcsek ők rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak.
23 I beheld the earth, and, lo, it was waste and void; and the heavens, and they had no light.
Néztem a földet és íme puszta és üres, az egekre es nincs meg a világosságunk.
24 I beheld the mountains, and, lo, they trembled, and all the hills moved to and fro.
Néztem a földet és íme megrengnek és mind a halmok megrázkódnak
25 I beheld, and, lo, there was no man, and all the birds of the heavens were fled.
Néztem és íme nincs meg az ember és mind az ég madara elköltözött.
26 I beheld, and, lo, the fruitful field was a wilderness, and all the cities thereof were broken down at the presence of the LORD, and before His fierce anger.
Néztem és íme a termőföld pusztává lett és mind a városai romba dőltek az Örökkévaló miatt, fellobbant haragja miatt.
27 For thus saith the LORD: The whole land shall be desolate; yet will I not make a full end.
Mert így szól az Örökkévaló: Pusztulássá lesz az egész ország, de végpusztítást nem teszek.
28 For this shall the earth mourn, and the heavens above be black; because I have spoken it, I have purposed it, and I have not repented, neither will I turn back from it.
Emiatt gyászol a föld és elsötétülnek az egek fölülről, amiatt, hogy szóltam, szándékoltam s nem bántam meg, sem attól el nem térek.
29 For the noise of the horsemen and bowmen the whole city fleeth; they go into the thickets, and climb up upon the rocks; every city is forsaken, and not a man dwelleth therein.
A lovas és íjász zajától megfutamodik az egész város, a sűrűkbe mentek és a sziklákra szálltak: az egész város elhagyatva, senki sem lakik bennük.
30 And thou, that art spoiled, what doest thou, that thou clothest thyself with scarlet, that thou deckest thee with ornaments of gold, that thou enlargest thine eyes with paint? In vain dost thou make thyself fair; thy lovers despise thee, they seek thy life.
Te pedig, kifosztatván, mit fogsz cselekedni? Bár bíborba öltözöl, bár aranydísszel díszíted magad, bár kendőzve föltéped szemeidet, hiába szépíted magad, megvetettek téged a szeretők, életedre törnek.
31 For I have heard a voice as of a woman in travail, the anguish as of her that bringeth forth her first child, the voice of the daughter of Zion, that gaspeth for breath, that spreadeth her hands: 'Woe is me, now! for my soul fainteth before the murderers.'
Mert hangot mint vajúdó nőét hallottam, jajkiáltást mint először szülőét, Czión leányának hangját, piheg, terjesztgeti kezeit: Oh, jaj nekem, mert elbágyadt a lelkem öldöklőktől!
