Psalms 22
1 To him that excelleth upon Aiieleth Hasshahar. A Psalme of Dauid. My God, my God, why hast thou forsaken me, and art so farre from mine health, and from the wordes of my roaring?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 O my God, I crie by day, but thou hearest not, and by night, but haue no audience.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 But thou art holy, and doest inhabite the prayses of Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didest deliuer them.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 They called vpon thee, and were deliuered: they trusted in thee, and were not confounded.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 But I am a worme, and not a man: a shame of men, and the contempt of the people.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 All they that see me, haue me in derision: they make a mowe and nod the head, saying,
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 He trusted in the Lord, let him deliuer him: let him saue him, seeing he loueth him.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 But thou didest draw me out of ye wombe: thou gauest me hope, euen at my mothers breasts.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 I was cast vpon thee, euen from ye wombe: thou art my God from my mothers belly.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Be not farre from me, because trouble is neere: for there is none to helpe me.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Many yong bulles haue compassed me: mightie bulles of Bashan haue closed me about.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 They gape vpon me with their mouthes, as a ramping and roaring lyon.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 I am like water powred out, and all my bones are out of ioynt: mine heart is like waxe: it is molten in the middes of my bowels.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 My strength is dryed vp like a potsheard, and my tongue cleaueth to my iawes, and thou hast brought me into the dust of death.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 For dogges haue compassed me, and the assemblie of the wicked haue inclosed me: they perced mine hands and my feete.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 I may tell all my bones: yet they beholde, and looke vpon me.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 They part my garments among them, and cast lottes vpon my vesture.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 But be thou not farre off, O Lord, my strength: hasten to helpe me.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Deliuer my soule from the sword: my desolate soule from the power of the dogge.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Saue me from the lyons mouth, and answere me in sauing me from the hornes of the vnicornes.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 I wil declare thy Name vnto my brethren: in the middes of the Congregation will I praise thee, saying,
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Prayse the Lord, ye that feare him: magnifie ye him, all the seede of Iaakob, and feare ye him, all the seede of Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 For he hath not despised nor abhorred ye affliction of the poore: neither hath he hid his face from him, but when he called vnto him, he heard.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 My prayse shalbe of thee in the great Congregation: my vowes will I perfourme before them that feare him.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 The poore shall eate and be satisfied: they that seeke after the Lord, shall prayse him: your heart shall liue for euer.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 All the endes of the worlde shall remember themselues, and turne to the Lord: and all the kinreds of the nations shall worship before thee.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 For the kingdome is the Lords, and he ruleth among the nations.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 All they that be fat in the earth, shall eate and worship: all they that go downe into the dust, shall bowe before him, euen he that cannot quicken his owne soule.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 Their seede shall serue him: it shalbe counted vnto the Lord for a generation.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 They shall come, and shall declare his righteousnesse vnto a people that shall be borne, because he hath done it.
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
