Job 17
1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are mine.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Are there not mockers around me? and doth [not] mine eye abide in their provocation?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Lay down now [a pledge], be thou surety for me with thyself: who is he that striketh hands with me?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 For thou hast hidden their heart from understanding; therefore thou wilt not exalt [them].
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 He that betrayeth friends for a prey — even the eyes of his children shall fail.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 And he hath made me a proverb of the peoples; and I am become one to be spit on in the face.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 And mine eye is dim by reason of grief, and all my members are as a shadow.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Upright men [shall be] astonished at this, and the innocent shall be stirred up against the ungodly;
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 But the righteous shall hold on his way, and he that hath clean hands shall increase in strength.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But as for you all, pray come on again; and I shall not find one wise man among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days are past, my purposes are broken off, the cherished thoughts of my heart.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They change the night into day; the light [they imagine] near in presence of the darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 I cry to the grave, Thou art my father! to the worm, My mother, and my sister!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 And where is then my hope? yea, my hope, who shall see it?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
