Psalms 95

1 The Praise of a Canticle, of David himself. Come, let us exult in the Lord. Let us shout joyfully to God, our Savior.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let us anticipate his presence with confession, and let us sing joyfully to him with psalms.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the Lord is a great God and a great King over all gods.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 For in his hand are all the limits of the earth, and the heights of the mountains are his.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 For the sea is his, and he made it, and his hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Come, let us adore and fall prostrate, and let us weep before the Lord who made us.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For he is the Lord our God, and we are the people of his pasture and the sheep of his hand.

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 If today you hear his voice, harden not your hearts:

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 as in the provocation, according to the day of temptation in the wilderness, where your fathers tempted me; they tested me, though they had seen my works.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 For forty years, I was offended by that generation, and I said: These have always strayed in heart.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 And these have not known my ways. So I swore in my wrath: They shall not enter into my rest.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.