Job 30
1 But now, those younger in years scorn me, whose fathers I would not have seen fit to place with the dogs of my flock,
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 the strength of whose hands was nothing to me, and they were considered unworthy of life itself.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 They were barren from poverty and hunger; they gnawed in solitude, layered with misfortune and misery.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 And they chewed grass and the bark from trees, and the root of junipers was their food.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 They took these things from the steep valleys, and when they discovered one of these things, they rushed to the others with a cry.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 They lived in the parched desert and in caves underground or above the rocks.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 They rejoiced among these kinds of things, and they considered it delightful to be under thorns.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 These are the sons of foolish and base men, not even paying any attention to the land.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Now I become their song, and I have been made into their proverb.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 They loathe me, and so they flee far from me, and they are not reluctant to spit in my face.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 For he has opened his quiver and has afflicted me, and he has placed a bridle in my mouth.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Immediately, upon rising, my calamities rise up to the right. They have overturned my feet and have pressed me down along their way like waves.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 They have diverted my journeys; they have waited to ambush me, and they have prevailed, and there was no one who might bring help.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 They have rushed upon me, as when a wall is broken or a gate opened, and they have been pulled down into my miseries.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 I have been reduced to nothing. You have taken away my desire like a wind, and my health has passed by like a cloud.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 But now my soul withers within myself, and the days of affliction take hold of me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 At night, my bone is pierced with sorrows, and those who feed on me, do not sleep.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 By the sheer number of them my clothing is worn away, and they have closed in on me like the collar of my coat.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 I have been treated like dirt, and I have been turned into embers and ashes.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 I cry to you, and you do not heed me. I stand up, and you do not look back at me.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 You have changed me into hardness, and, with the hardness of your hand, you oppose me.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 You have lifted me up, and, placing me as if on the wind, you have thrown me down powerfully.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 I know that you will hand me over to death, where a home has been established for all the living.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Truly, then, you do not extend your hand in order to consume them, and if they fall down, you will save them.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Once, I wept over him who was afflicted, and my soul had compassion on the poor.
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 I expected good things, but evil things have come to me. I stood ready for light, yet darkness burst forth.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 My insides have seethed, without any rest, for the days of affliction have prevented it.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 I went forth mourning, without anger, and rising up, I cried out in confusion.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 I was the brother of snakes, and the companion of ostriches.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 My skin has become blackened over me, and my bones have dried up because of the heat.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 My harp has been turned into mourning, and my pipes have been turned into a voice of weeping.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
