Psalms 139
1 For the choirmaster. A Psalm of David. O LORD, You have searched me and known me.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 You know when I sit and when I rise; You understand my thoughts from afar.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 You search out my path and my lying down; You are aware of all my ways.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Even before a word is on my tongue, You know all about it, O LORD.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 You hem me in behind and before; You have laid Your hand upon me.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Such knowledge is too wonderful for me, too lofty for me to attain.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Where can I go to escape Your Spirit? Where can I flee from Your presence?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 If I ascend to the heavens, You are there; if I make my bed in Sheol, You are there. (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 If I rise on the wings of the dawn, if I settle by the farthest sea,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 even there Your hand will guide me; Your right hand will hold me fast.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 If I say, “Surely the darkness will hide me, and the light become night around me”—
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 even the darkness is not dark to You, but the night shines like the day, for darkness is as light to You.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 For You formed my inmost being; You knit me together in my mother’s womb.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 I praise You, for I am fearfully and wonderfully made. Marvelous are Your works, and I know this very well.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 My frame was not hidden from You when I was made in secret, when I was woven together in the depths of the earth.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Your eyes saw my unformed body; all my days were written in Your book and ordained for me before one of them came to be.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 How precious to me are Your thoughts, O God, how vast is their sum!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 If I were to count them, they would outnumber the grains of sand; and when I awake, I am still with You.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 O God, that You would slay the wicked— away from me, you bloodthirsty men—
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 who speak of You deceitfully; Your enemies take Your name in vain.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Do I not hate those who hate You, O LORD, and detest those who rise against You?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 I hate them with perfect hatred; I count them as my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Search me, O God, and know my heart; test me and know my concerns.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 See if there is any offensive way in me; lead me in the way everlasting.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
