Song of Solomon 2
1 I am a rose of Sharon. A lily of the valleys.
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 As a lily among thorns, So is my love among the daughters.
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3 As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 He brought me to the banquet house, and his banner over me was love.
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
5 Sustain ye me with raisins, refresh me with apples, for I am sick from love.
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
6 His left hand is under my head, and his right hand embraces me.
Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7 I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the roes, or by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake love, until it please.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
8 The voice of my beloved! Behold, he comes, leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9 My beloved is like a roe or a young hart. Behold, he stands behind our wall. He looks in at the windows. He glances through the lattice.
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
10 My beloved spoke, and said to me, Rise up, my love, my fair one, and come away.
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 For, lo, the winter is past. The rain is over and gone.
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
12 The flowers appear on the earth. The time of the singing has come, and the voice of the turtledove is heard in our land.
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 The fig tree ripens her green figs, and the vines are in blossom. They give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 O my dove, who are in the clefts of the rock, in the covert of the steep place, let me see thy countenance; let me hear thy voice. For sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15 Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vineyards. For our vineyards are in blossom.
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 My beloved is mine, and I am his. He feeds among the lilies.
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Until the day be cool, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
